Ő még csak ígéret, de néhány nap múlva nagyon szép lesz.
Mint az élet, kicsit szúrós, de szép.
Ha észrevetted, rájössz, hogy milyen szép.Mondják, hogy ahány ember annyi világ.
Igen ezzel én is egyetértek. Ma már mondhatom, hogy ezidáig, elég hosszú életem során, sok emberrel kerűltem valamiféle kapcsolatba. Volt aki csak ismerős maradt, volt akiből barát lett. Mára már mindkét kategóriából sokan örökre eltávoztak. Olyanok is vannak akik a feledés homályába vesztek. Ezért a sok űrt ami az ember lelkében menetközben keletkezett, valhogyan bekell foltozni, kikell tölteni. Ezt a célt szolgálják az új ismeretségek. Ezekből az új ismeretségekből amit az ember felnőttkorban, netán idős korban köt, nagyon rittkán lesznek barátságok. A legtöbbször megmaradnak az ismeretség szintjén. És még ebben a kategóriában többféle, több minőségű változat létezik. Van akivel szívesen megosztja az ember a gondolatit, és van akivel elég az egyszeri-kétszeri beszélgetés. Már nem törekszik az ember arra, hogy megyőzze a másikat a maga igazáról, mert tudja hogy teljesen felesleges, mert ahány ember annyiféle gondolkodásmód, és valamilyen szempontból lehet, hogy a másik embernek, lehet igaza. De a nézetek nem biztos talákoznak, ezért nem biztos vonzzák, kiegészítik egymást, ezért jobb az ismeretséget nem folytatani egy más minőségben, jobb nem barátsággá alakítani.
Ismeretségre nagyon sokféleképpen lehet szert tenni, és egyáltalán nem biztos, hogy a rég bevett formák, szokások az egyedüli jó modszerek és alkalmak. Könnyen előfordulhat, hogy egy a vízparton fátgyűjtögető emberrel érdemes emberként szóbaállni, mert sokkal értékesebb ember, mint az aki akár a legmagasabb technológát is ismeri, és folyamatosan használja. Az elöző tipusról már korábban írtam egy konkrét ismeretség kapcsán. Az óta már sokszor beszélgettünk, és mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy szóbaálltam vele.
A másik példával az interneten találkoztam éppen tegnap este.
Mióta a hajléktalan macskákat próbálom valahol elhelyezni, több macskamentő, és macskákkal foglalkozó fórumot keresek fel. Az egyik rádiónak van egy macskás topikja , oda mentem fel és többekkel találkoztam. Az egyik topiktagnak az egyik macskája ismerős volt számomra, ezért rákérdeztem, hogy van-e valami kapcsolat az egyik általam ismert szib, macskával. Kiderűlt van, sőt a felmenőket felsorolta, és ott kiderűlt, hogy egy másik közös szib. macska ismerős is van. A közös ismerős egy ezüst kandur, az én egyik macskám apja. Ezeket a felfedezéseket leírtuk egymásnak, és örültünk neki, hogy egymásra találtunk. Még viccelődtünk is vele, hogy "akkor rokonok vagyunk". Az illető felment az albumom honlapjára, és gratulált az ott látottak alapján az elért eredményekhez.
A másik topiktag meg elkezdett gúnyolódni, hogy a macska az enyém, és elképzeli, amint a macska csinálja az utódait. Nem is értettem, hogy miről beszél, majd csak ma délelött jöttem rá, hogy miféle gondolatai voltak, ami alapján leírta amit leírt. Az előző topiktag alposan elmondta neki a véleményét, nem gorombán, de nagyon egyértelműen. Megszólalt egy harmadik is, ő is elmagyarázta ennek a szerencsétlen, szegényes lelkű embernek, hogy igen fontos, hogy a fajtatiszta állatoknak ismert legyen az össze felmenője, és nekik is van apjuk is, meg anyjuk is, de az anyjuk nem a gazdájuk, hanem egy saját fajtabeli kiváló egyed. Ekkor értettem meg igazán, hogy miről is van szó.
Na ezért mondom, hogy nem minden ismeretségből lesz barátság, főleg nem felnőtt, vagy idősebb korban.
Ennek ellenére, vagy tán éppen ezért tartom igaznak, hogy az életét mindenki sajátmagának tudja széppé tenni! Csak tudni kell a módját. Azt hiszem, hogy én még mindig tanulom.
Bejegyzések
