Régen jártam erre.

Így igaz! Pedig mostanság is lenne mit leírni. Na majd összeszedem a gondoltaimat és megpróbálom leírni őket!

Édesanyám, és minden eltávozott rokonom és barátom emlékére.

Ez is a magyar egészségügy.

Mint már korábban említettem pajzsmirigy gondjaim keletkeztek. Ezért meghatározott időnként folyamatos ellenőrzésre kell járnom, Minden ilyen  alkalommal megkérdezi az éppen ott található orvos, hogy hogy vagyok, és ha időközben beszereztem az éppen beszerzendő leleteket, azokat megnézi a doki, jó esetben értékeli és felírja a gyógyszert.
 
A legutóbbi ellenőrzés alkalmával kértem a dokit, hogy adjon valami más gyógyszert, mert attól amit kaptam torok és nyálkahártya gyulladásom lett. Kaptam is egy receptet amiről a patikában kiderült, hogy rosszul állította ki a doki, mert kétféle jogosultságot jelölt rajta, és így nem tudták kiadni a gyógyszert. Ezt sikerült megbeszélni, majd kezdtem előszedni a leleteket, és közben megszólalt a mobiltelefonja. Kezdtem magam kényelmetlenül érezni, mert minden gond nélkül felvette és a következő válaszokat voltam kénytelen meghallani: most nem, mert éppen a járóbeteg rendelésen vagyok, és még egyébként sem kész a zárójelentése. Majd letette és próbált velem foglalkozni, amikor megszólalt az asztali telefon. Azt is felvette, és az előbbihez hasonló beszélgetés zajlott. Közben a mellette levő nálánál valószínű sokkal fiatalabb doktornő szólt neki, hogy menj nyugodtan majd én ellátom a beteget. Persze az ugyan csak nagyon fiatal doki tiltakozott, hogy á dehogy nem nem, majd én elrendezem.
Két szempontból is rosszul érintett a dolog, egyszer mert ha akarom ha nem végig hallgattam olyan telefont amihez semmi közöm nem volt, és tanúja lettem az orvosok belső nagyon is feszítő gondjaiknak, másrészt mint beteg nem kaptam meg a megfelelő ellátást, mert nem velem és az én bajommal foglalkozott az orvos, hanem egy egészen más problémával.
Persze, hogy nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot, mert őszintén szólva még csak nem is az bosszantott igazán, hogy nem foglalkozik velem rendesen, hanem attól akadtam ki, hogy miféle kórházi rendszer az ahol csak úgy rátelefonálnak a járóbeteg ellátást végző orvosra, és egy egészen már probléma azonnali megoldását várják tőle! Erre azt válaszolta szegény, hogy ó ez még nem is probléma, tetszene látni, hogy mik szoktak előfordulni! Erre nem tudtam csak azt mondani, hogy talán nem kellene hagyni!
Ezen felül a magam részéről kikérem magamnak, hogy az én bajommal foglalkozó orvos ne velem foglalkozzon, hanem egy minden egyéb tőlem teljesen független dologgal traktálják, és számomra idegen probléma megoldását várják el tőle!

Ezek után nem csodálkozom, hogy aki teheti és szeretne meggyógyulni  bizony a magán egészségügyet részesíti előnybe!
A dolog szépséghibája csak annyi, hogy aki negyvenvalahány évet ledolgozott és fizette az összes járulékot, és nem csak ő de a munkaadója is, az joggal vár legalább alapszintű emberséges egészségügyi ellátást!

Folytatás..........

Tegnap délelőtt megkaptam a vérleletet, és egész vidám lettem. Már megint végig jó, egy kivétel van ami egy hangyányival magasabb mint a lehetséges felső határ. De a gyógyszer hatására rendeződni fog. Ezen felbuzdulva azonnal elmentem bringázni meg vásásrolni. Majd ebéd után újra és így két részletben ugyan de megcsináltam a 20 km-t.
A mai napom már úgy indítottam, hogy ha az idő engedi, megcsinálom a 20km-t. Engedte és délelőtt megcsináltam 13-t majd ebéd után még rátettem 11-t és így összesen 24km lett. Olyant láttam amit eddig még a Dunaparton nem, két lovasrendőr járőrözött. Rám köszöntek, és szép napot kívánta. Majd amikor visszafelé jöttem még mindig kint voltak és megkérdeztem őket, hogy csinálhato-e róluk néhány fotót. Megengedték

:

Terhelés növelés.

Már két napja újra bringázom. Nem csak itthon a szobabringán, hanem kint a Dunaparton. Tegnap letekertem 17km-t, ma csak 13-t. De ez is remek. jól érzem magam tőle.
Tegnap voltam vérvételen, holnap megyek a dokihoz és megtudom, az eredményt. Remélem az is jó lesz, és akkor bizakodhatom, hogy rendbe jövök!
Azért van ami nem teljesen jó. Vasárnap nem tudtam felmenni a netre. Azt hittem, hogy vagy a géppel vagy valamelyik szerkentyűvel van baj és felhívtam az unokaöcsémet aki eddig mindig segített ha valami gondom volt, és most még csak fel sem vette a telefont, sőt ennek már három napja és még nem hívott vissza.Azt hiszem, hogy lemondhatok ezután a segítségéről. Igaz, hogy ezek után nem kérem, ennek viszont az az eredménye, hogy valami módon gondoskodni kell magamról, hogy ha valami bajom adódik akkor legyen akinek szólhatok, kérhetek segítséget. Valami lehetőségről a doki beszélt, holnap ezt is megkérdezem, hogy mi ez, és szeretném látni a feltételeket, és az általuk adott szolgáltatást.

Segíts magadon................

Miután ledöntött a pajzsmirigyem abbahagytam a napi rendszeres sportot, ami abból állt, hogy ha jó idő volt akkor napi 20km-t bringáztam, és itthon rendszeresen kb fél órát tornáztam. Ha rossz idő volt, esett vagy nagyon nagy szél volt akkor itthon a szobabringát hajtottam meg.
Néhány napja megint elkezdtem, mert már a levegő is hiányzott, a mozgás is hiányzott, ráadásul nem tudtam rendesen aludni. Volt olyan éjszaka amikor csak egy két órát aludtam.  Altatóra nem akarok rászokni, de rendesen lemerítem magam akkor a szervezetem pihenni akar és tudok aludni.
Nahát a fenti okok miatt megint elkezdtem a sportot. Igaz, hogy csak sétálok, de nem a házak között  hanem kimegyek a Duna partra, és a bringázásból tudom, hogy melyik út hány km. és a szerint megyek. Így napi négy hat km-t legyalogolok. Hasznos mert már napok óta mondhatom, hogy rendesen tudok aludni.
A következő az lesz, hogy megpróbálom a COPD gyógyszereket szedni, mert már egyre jobban érzem a hiányát!

Újabb adalék a magyar egészségügyről.

Az endokrinológus orvos kéthetenkénti vérvizsgálatot írt  a kezelőlapra. Ezért kedden 01.06.-án elmentem vérvételre, és a háziorvosi rendelő beküldte a mintát a laborba. Mára kellett volna megjönnie az eredménynek. Kellett volna, mert helyette jött egy rövid rendre utasításnak is nevezhető üzenet miszerint járó betegnél csak havonta lehetséges vérből a pajzsmirigy hormonszint mérés. Persze ezt én a következőképpen értelmeztem: addig amíg járóképes vagy nem vizsgálnak, de ha már járni sem tudsz akkor meg kár a rád fordított vizsgálati anyagért, meg különben is akkor már nem érdemes vizsgálni.
A háziorvosom persze igyekezett tompítani a dolgot, és azt javasolta, hogy akkor kérjünk fehérvérsejt vizsgálatot, mert az meg azt mutatja meg, hogy a gyógyszer amit a pajzsmirigy hormon csökkentésére szedek nem csökkenti-e a fehérvérsejtszámot. Ez utal arra, hogy használ-e a gyógyszer, és nem károsítja-e a vérképző rendszert.
És közben még mindig nem merem szedni a COPD gyógyszereket. Erre a háziorvos azt mondta, hogy szedjem, nem fog gondot okozni.Nagyon kellene mert terhelésnél már jelentkezik a fulladás.
Terhelni viszont kell magam, mert nem szeretnék nagyon legyengülni, mert nem akarok kiszolgáltatottá válni.
Azért történt jó dolog is, mert a rendelőben találkoztam egy régi ismerősömmel meg a lányával. Ők itt laktak a házban,és nagyon jó baráti viszonyban voltunk. Pár éve vidékre, ide Pest mellé költöztek, de naponta bejár a városba, mert a munkája ide köti. Már korábban is mondta, de ma is, hogy szóljak ha bármi segítségre van szükségem. Ez nagyon jól esett, mert tényleg nem tudhatom, hogy mikor kell valami külső segítség. Mostanában úgyis sok veszteség ért aminek a következménye ez a pajzsmirigy probléma.
Azért nagyon remélem, hogy lassan kilábalok ebből a bajból!