Az emlékezés mécsesei.

Édesanyánk! Egy hónapja, október 3-án volt nyolc éve hogy meghalt, és november 4-én lenne 97 éves!
Ma nagyon sokszor gondoltam rá! Legyen továbbra is nyugodt álma! Szia Mama!

Veteményes.

A hibiszkuszok már hozzák az új leveleket.

Egy cserép kakukk fű.

A Terézke már nagyon szépen kihajtott.

A pincéből felhozott muskátlik szépen hajtanak.

És ők meg a vetemény, már minden ládában kikelt. A paprika palántákat nem sokára szét lehet ültetni.



Az erkélyfelújítás után én még egy kicsit újítottam, mert nem tetszett az a sötétbarna, tömör erkélyoldal. Vettem napsárga festéket, és szépen bekentem a a belső oldalt, és most így lett barátságos új erkélyem. Az az igazság, hogy az előzőt is lefestettem, de az már elég kopott volt. Most olyan amivel én is megvagyok elégedve, és jól érzem magam ha kimegyek a növényeim közé.-)
Amikor kiürítettem a erkélyt, akkor az összes virágládából a földet is kidobtam, sőt még azt a dézsát is amiben jó kis komposztot csináltam. Így aztán nem maradt semmi földem, minden edénybe venni kellett. Szép lassan folyamatosan hordtam a földet, és feltöltöttem az összes ládát. Vettem magokat és nekem is a korábbi termésből, és így bevettem a veteményest fűszermagokkal. A nyári időszakban én csak azt a fűszert használom ami az erkélyen terem. Sőt gyakran még a fagyasztóba tudok eltenni.
Felhoztam a pincéből a muskátlikat, és behoztam a lépcsőházból a leandereket.
Sok munka volt de megérte, mert már mutatkozik az eredmény.

A csoprtos csikung gyakorlás abbahagyása.

Mára már bizonyossá vált, hogy nem megyek többé gyakorlásra. Valami megpattant, amit nem is tudok konkréten megnevezni, de mintha eltört volna , vagy megszakadt volna valami.
Az elején csak azt nem tudtam, hogy meddig tart ez az állapot, és hogy egyáltalán akarok-e még a csoportba menni? Most sem tudok igazán, egy konkrét okot megfogalmazni, mert nem csak az összegező írás elkészítése volt a problémám, hanem az is, hogy a társaság többsége teljesen elfogadta, és alávetette magát egy távoli akaratnak! Mintha nekik nem is lenne saját, személyiségük. Azt hiszem ez az a jelenség ami lehetővé teszi tömegek egy akarat alá tömörítését. Innen már csak egy lépés az "aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére" szindróma. Vagy a csordaszellem, az alkalmazkodás egy elferdült, eldurvult formája. Innen már egy lépés egy kűlső akarat teljes uralma a személyiség felett.
Én világ életemben a saját döntéseim szerint éltem. Azt nem mondom, hogy ezek mindig jók, vagy célravezetők voltak, de az én döntéseim voltak. Nem irányított senki, nem uralkodott felettem senki. Az is igaz, hogy a rossz döntéseim következményeit is én magam viseltem, és próbáltam belőlük tanulni, és ezeket a tanulságokat a magam javára fordítani.
Minden baj két esélyes, vagy teljes kétségbe esés, és lesűlyedés, vagy a megtalált kiút, ami a kibontakozáshoz vezet. És mindig van kiút! Lehet, hogy nagyon keskeny, vagy mocsaras, vagy elágazásokkal teli, de egyszer csak megjelenik a fény a távolban. Na ezt a fényt kell követni, és nem egy másvalaki által felvillantott lidércfényt! És mindenkit csak a maga választotta, és végig járt út tesz boldoggá! Nem csak az elért cél, hanem az odavezető út is, mert ha menetközben jól figyelünk, akkor a felmerülő akadályok legyőzése mellett nem tévedhetünk el. Az apró győzelmek pedig mind-mind egyenként apró sikerélmények, amik erősítenek a tudatban, hogy jó úton járunk. Ezekkel az apró sikerélmenyekkel lehet " mégszebbé" tenni az életet!
Ebben sokat segíthet a csikung, de nem csak csoportosan lehet gyakorolni, hanem egyedül is, kiegészítve más egyéb gyakorlatokkal is. Ezt teszem minden nap!