Kikaptunk.

A jövő segítőkutyái. Labrador testvérpár.

Ilyen ketrecekben töltik az idejüket a kiképzés szünetében.

Keddi nap lévén , megint voltam csí-kungon.

Egy régebbi bejegyzésemben már írtam róla. Ez, egy kínai meditációs gyakorlat, ami személyiség fejlesztő is, és testi, lelki kondíció javító is. Nagyon szeretem, mert nem árt az embernek, ha időröl, időre kitisztítja a tudatában lerakódott, személyiség romboló információkat, és negatív érzéseket.

A foglalkozás két részből áll, u.m. elméleti és gyakorlati. Az elméleti részben, a csí-kunggal kapcsolatos, tanácsokat, és tapasztalásokat olvassuk, és beszéljük meg azok külnböző értelmezéseit. az elméleti rész pedig a szorosan vett meditáció.

Egy, különböző korú, jó kis csapat jött össze. Ma a gyakorlat vezetővel együtt, hatan vettünk részt a foglalkozáson. A nagyon is eltérő életkor ellenére, sok dologban hasonló a felfogásunk, jókat tudunk beszélgetni. Ez ma is így történt. A kelleténél jobban belefelejtkeztünk a vitába.

Az idő nagyon elszaladt, és arra nem maradt amiért, tulajdonképpen hétről, hétre összejövünk.

Ez már másodszor fordult elő.

A foglalkozás vezető, nagyon szelíden, de érthetően kifogásolta, hogy nem teljesen azzal foglalkoztunk amiért összejöttünk. A kifogások mellett további lehetőségeket is ajánlott. Így pl., ha akarjuk többször is összejöhetünk, hogy az eredeti célunknak is megfeleljünk, nevezetesen a csí-kung gyakorlásnak.

Igen tiszteletre méltó az ajánlat, mert a terem bérletet a saját pénzéből fedezi, mert az általunk fizetett, szinte jelképes összeget, minden évben, különböző jótékony célra ajánljuk, és adjuk.

Tavaj, a vakvezető-kutyakiképzőnek, idén pedig már beszéltünk róla, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek képzésére ajánljuk.