Furcsa, de jó kedvem van!

Hogy miért furcsa? Azért mert megúsztam a mai bringázást. És miért olyan csoda, hogy megúsztam?  Hát azért mert félig süketen, szó szerint süketen vágtam neki a mai bringázásnak.

Már a korábbi bejegyzésemben írtam, hogy mostanában sokszor szédülök, vagy csak megmagyarázhatatlanul bizonytalannak érzem magam , és ezért többször kihagyom a bringázást.
Reggelente sokszor előfordul, hogy bedugult bal füllel ébredek, és mire indulásra készre hozom magam addigra csak, csak hallóvá válik a fülem. Tegnap reggel történt, hogy nem vált hallóvá!
Próbáltam valahogy megszabadulni ettől nagyon kellemetlen érzéstől, de nem sikerült. Ezért nem volt bátorságom elindulni bringázni.

Egész nap nem jött rendbe, és miközben hol sajnáltam magam, hol mérgelődtem, eszembe jutott az egyik bringás barátnőm, akinek születése óta gyenge a hallása, olyan szinten, hogy hallókészülékkel  él, bringázik, sőt jogosítványa is van, és autót vezet.
Ezek után elhatároztam, hogy ha túlélem az éjszakát, és jó idő lesz akkor elmegyek bringázni.
Túl éltem, jó idő lett, és vettem magamnak egy jó adag bátorságot és délelőtt 10 óra tájban elindultam.
Hát mit mondjak? Elég furcsa volt, hogy csak egy oldalon hallottam valamit, és amikor megelőzött egy-egy autó nem hallottam, hogy közeledik, csak azt vettem észre, hogy elszáguld mellettem. Azért nagyon nem bántam, hogy csak kis szakaszon kellett autók mellett menni.
Visszafelé bementem vásárolni is, hát az is érdekes volt, mert néha csak azt láttam, hogy tátognak az emberek, és zsivajnál többet nem hallottam. Ehhez az is hozzátartozik, hogy mindig, illetve azóta mióta középfül gyulladásom volt a bal fülemmel hallottam jól, a jobbal nem annyira. És most ez a nem annyira maradt  aminek hallásához igen nagy szükségem van arra, hogy lássam a beszélőt, mert a szájmozgást hozzáadva a halláshoz, meg értem, hogy mit mond az illető. A vásárlást is túléltem, haza is értem!
Arra azért elég gyorsan rájöttem, hogy most amíg ez az állapot tart, addig a szememre és a figyelmemre sokkal nagyobb szükségem van ahhoz, hogy a bajt elkerüljem!

Nahát ezért van jó kedvem, még akkor is ha furcsa egy kicsit ez a vidámság!

Hogyan tovább?

Mostanában a barátnőmmel felváltva  hagyjuk ki a napi bringázást szédülés miatt.

Tegnap egyikőnk sem bringázott. Én azért mert túl erős volt a szél, és az elég komolyan akadályoz, a barátnőm meg szédült, és nem mert elindulni.

Mára minden rendben volt, legalábbis úgy látszott és találkoztunk a szokásos bringaúton. Szépen végig mentünk, visszafelé vele mentem egy darabon, mert tegnap bejelentkeztem a fodrászhoz, és az arra van amerre ő szokott haza felé menni. Odaértem, ahol nekem el kellett volna fordulni, de a barátnőm nem jött utánam. Vártam egy kicsit, de rossz érzésem támadt és elindultam visszafelé. Nem sokéra megláttam a járdán tolta a bringát. Azt hittem defektet kapott, vagy valami más baj van a bringájával.
Átmentem hozzá, és már messziről mondta, hogy baj van! Tényleg baj van, mert most ő nem tudta irányítani a bringát, és az csak ment amerre ő akart, majd neki ütközött egy álló autónak, a barátnőm elesett bringástól, de senki nem segített neki. Mikor találkoztunk már stabil volt, nem szédült, és csak úgy mint tavaly én, ő sem tudta, hogy tulajdonképpen mi is történt.
A bajban annyi a szerencse, hogy nem mozgásban levő autónak ütközött.

Nagyon nem szeretném feladni a bringázást, de meg kell gondolni, hogy merre bringázunk, és ha ő nem jön, akkor én egyedül merjek-e bringázni menni!?