Én is kapok?

Már nagyon régen jártam erre, de ma történt valami, ami egész az agyamban dobol. Tudom, hogy sok szegény ember van. Sok ember élete legalább olyan nehéz mint amilyen a gyerekkoromban volt. Igaz, hogy akkor legalább munka volt, és a családok felnőtt tagjai fizetésért dolgoztak. Nem volt túl sok, de az alapvető szükségleteket a szülők, ha spórolósan is de kihozták belőle. Még a gyermeküket egyedül eltartó szülők is valahogy kisakkozták, hogy még a hónap végén is legyen, ha más nem is, legalább zsíros kenyér.
Már egy ideje észrevettem, hogy egy fiatal nő három gyerekkel a kukákban keresgél valami hasznosítható után. Vagy alumínium dobozt, de az is lehet, hogy adott esetben kidobott élelmiszert is. Számomra rettenetes látvány, mert mi sem voltunk gazdagok, meg egy háború utáni lerobbant országban kellett az embereknek valahogy megélni, de ilyen  kegyetlen, elképesztő dologra, hogy kukázás, nem szorultak az emberek. Mindig nagyon nehezen érint amikor látom, hogy emberek mire kényszerülnek, pláne ha gyerekekről van szó. A gyerek semmiről nem tehet, sem a arról, hogy a politikusok elrontják a helyzetet, sem adott esetben a szüleik tehetetlenségéről vagy esetleges vétkeiről. És mégis ők a legkiszolgáltatottabbak, a legsérülékenyebbek.

Ma bringázás után bevásároltam, és éppen akkor értem a kapuhoz amikor ez a család az utca kukáit kutatta. Minden gyerek kezében volt egy szatyor amibe gondolom a gyűjteni érdemes, mások szerint hulladékot tették. Az anya kotorta kukát, és a talált valamiket szortírozta hol egyik gyerek szatyrába, hol a másikéba.
Én elkezdtem kipakolni a szatyraimat a csomagtartóból, és eszembe jutott, hogy két csomag narancsot vettem, és minek nekem két csomag! Elég lenne egy is! Szóltam a hozzám legközelebb levő gyereknek, hogy jöjjön hozzám, és neki adtam az egyik csomag narancsot. Aranyos volt, szépen megköszönte ő is meg az anyjuk is. Én mondtam neki, hogy osszátok el egymás között. Majd elindultak, de a legkisebb vissza fordult.
Hozzám szaladt és azt kérdezte tőlem, hogy " én is kapok?" Anyja szolt neki gyere itt van neked is, de nekem nagyon elszorult a szívem, mert nincs annál szörnyűbb dolog mint a gyerek koldulás!
Nem tudom, hogy meddig lehet még süllyedni, meddig lehet még embereket alázni!?
Mondani sem kell, hogy ez után elég nehéz napom volt!