Ez is a magyar egészségügy.

Mint már korábban említettem pajzsmirigy gondjaim keletkeztek. Ezért meghatározott időnként folyamatos ellenőrzésre kell járnom, Minden ilyen  alkalommal megkérdezi az éppen ott található orvos, hogy hogy vagyok, és ha időközben beszereztem az éppen beszerzendő leleteket, azokat megnézi a doki, jó esetben értékeli és felírja a gyógyszert.
 
A legutóbbi ellenőrzés alkalmával kértem a dokit, hogy adjon valami más gyógyszert, mert attól amit kaptam torok és nyálkahártya gyulladásom lett. Kaptam is egy receptet amiről a patikában kiderült, hogy rosszul állította ki a doki, mert kétféle jogosultságot jelölt rajta, és így nem tudták kiadni a gyógyszert. Ezt sikerült megbeszélni, majd kezdtem előszedni a leleteket, és közben megszólalt a mobiltelefonja. Kezdtem magam kényelmetlenül érezni, mert minden gond nélkül felvette és a következő válaszokat voltam kénytelen meghallani: most nem, mert éppen a járóbeteg rendelésen vagyok, és még egyébként sem kész a zárójelentése. Majd letette és próbált velem foglalkozni, amikor megszólalt az asztali telefon. Azt is felvette, és az előbbihez hasonló beszélgetés zajlott. Közben a mellette levő nálánál valószínű sokkal fiatalabb doktornő szólt neki, hogy menj nyugodtan majd én ellátom a beteget. Persze az ugyan csak nagyon fiatal doki tiltakozott, hogy á dehogy nem nem, majd én elrendezem.
Két szempontból is rosszul érintett a dolog, egyszer mert ha akarom ha nem végig hallgattam olyan telefont amihez semmi közöm nem volt, és tanúja lettem az orvosok belső nagyon is feszítő gondjaiknak, másrészt mint beteg nem kaptam meg a megfelelő ellátást, mert nem velem és az én bajommal foglalkozott az orvos, hanem egy egészen más problémával.
Persze, hogy nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot, mert őszintén szólva még csak nem is az bosszantott igazán, hogy nem foglalkozik velem rendesen, hanem attól akadtam ki, hogy miféle kórházi rendszer az ahol csak úgy rátelefonálnak a járóbeteg ellátást végző orvosra, és egy egészen már probléma azonnali megoldását várják tőle! Erre azt válaszolta szegény, hogy ó ez még nem is probléma, tetszene látni, hogy mik szoktak előfordulni! Erre nem tudtam csak azt mondani, hogy talán nem kellene hagyni!
Ezen felül a magam részéről kikérem magamnak, hogy az én bajommal foglalkozó orvos ne velem foglalkozzon, hanem egy minden egyéb tőlem teljesen független dologgal traktálják, és számomra idegen probléma megoldását várják el tőle!

Ezek után nem csodálkozom, hogy aki teheti és szeretne meggyógyulni  bizony a magán egészségügyet részesíti előnybe!
A dolog szépséghibája csak annyi, hogy aki negyvenvalahány évet ledolgozott és fizette az összes járulékot, és nem csak ő de a munkaadója is, az joggal vár legalább alapszintű emberséges egészségügyi ellátást!