Az isten fizesse meg!

Nem szeretek szombaton vásárolni, de ma kénytelen voltam elmenni az egyik bevásárlóközpontba, mert volt néhány dolog amit az előző napi bevásárlásnál nem kaptam.
A bejáratnál, egy elég testes hölgy egy cédulát nyomott a kezembe, és azt kérte, hogy segítsek. Mondtam neki szívesen, de mit kellene segíteni. Válaszként elmondta, hogy ma van a szegények napja. Akkor már tudtam miben tudok segíteni. És ezt, hogy "tudok" szó szerint kell érteni, mert akármilyen kevés is a nyugdíjam, én még mindig tudok segíteni. Nem sokat az igaz, de nekem még mindig többem van, mint nagyon sok szerencsétlen embernek. És addig amíg többem van addig igenis tudok segíteni. Nekem legalább van hol lakni, és tudok meleg lakásban minden nap rendesen enni, és még a macskáimat is el tudom látni. Igaz, hogy szűkösen, és nap mint nap vigyázni kell, hogy ne költsek többet a napi minimumnál, de meg tudom oldani.
Természetesen nem csak magamnak vásároltam, hanem vettem egy csomag(1/2,-kg) tésztát a gyűjtés számára is. Kifelé menet betettem a gyűjtődobozba. A hölgy aki a bejáratnál a kezembe nyomta a cédulát megköszönte a rászorulók nevében, és ekkor ért a meglepetés, amitől nem tudtam meg sem szólalni. Könnybe lábadt a szemem, és tele voltam kettős érzelemmel, ugyanis egy kb. 10-12 éves kisgyerek szembefordult velem és az adomány megköszönéseként azt mondta, hogy "az isten fizesse meg"!
Egy kisgyerek szájából hallani ezt az alázatos hálát számomra nagyon szomorúnak hatott.
Hova jutunk még ezután, ha van olyan gyerek akinek egy kis étel reményében így kell hálálkodni!

Örökre kikötött egy vitorlás.

Már beteg volt egy ideje. Pontosan nem is lehetett tudni, hogy mi okozta a betegségét. Hosszú ideje öntudatlan állapotban, kórházban ápolták.
Egy nap úgy nézett ki, hogy megkezdődhet szervezetének az újraindítása. Rehabilitációra más kórházba szállították. Majd következő nap, teljesen váratlanul elszakadt életének a fonala.

Az előbb hallgattam végig egy rádióműsort amiben egy régi felvételen saját magáról, világlátásáról, élete különböző szakaszairól beszélt. Csodálatos ember volt. Ő Bujtor István a szinész. Sok szerepben szerzett örömet közönségének. Köszönjük!

Legyen könnyű álma! Nyugodjon békében!

Hőség.

Az utcáról nézve, ilyen az erkélyem.

Már napok óta nagyon meleg van. Még éjszaka is 20 C fok körüli a hőmérséklet.ezért, egész nap zárva, és lesötétítve tartom a lakást. Már egy kicsit kezd az idegeimre menni ez a zártság, és sötétség. Lakáson belül is 28C fok van.

Mára ígért a meteorológia viharos lehülést. A vihar nem hiányzik, de a beígért lehülés nagyon jó lesz. Egészségügyi kockázata is van a változásnak, mert ez egy igen erős hidegfront lesz. Figyelmeztették is a lakosságot, hogy főleg az idősekre és a gyerekekre jobban kell figyelni. Az első csoportba már én is beletartozom, úgy hogy figyelek magamra. Nem is árt, mert megint elkezdtem szédülni. Nagyon nem jó érzés, sőt azt is mondhatnám, hogy ijesztő!

Kora reggel elvoltam bringázni. Letekertem a szokásos 20 km-t. Az az érdekes, hogy akkor nem szédültem, de amikor a lépcsőn hoztam fel a bringát, akkor igen.

Itt a nyár.

Dália az erkélyládában.

Muskátlik az ablakban.

Szinte átmenet nélkül beköszöntött a nyár.

Az erkélyt rendbe tettem, csak az a baj, hogy megint előkerült az a gomba amivel tavaly is bajlódtam. Most kiprobáltam egy újabb módszert, konkréten csalán teát főztem, és azzal permeteztem meg az összes növényt. A cserepekben a földet is azzal locsoltam meg. Úgy néz ki, hogy a lisztharmatot letisztítja. Most előkerült egy más fajta gomba is . Ez a leveleken sok apró fekete pöttyöt csinál, és szép lassan meghal a levél. Megint főzök csalánteát, de most teszek bele borsmentát is. Remélen erre is használ. Nem szeretem a mérgező permetezőszereket, és azt hiszem ilyen helyen, ahol közvetlen szomszéd erkélyek is meg ablakok is vannak, nem is illik méreggel permetezni.

Időközben elkészült a fogam is, de több helyen begyúladt az ínyem. Azt is ezzel a taával kezeltem, és arra is használt. Egy- két öblités után nagyon jól rendbe jött.

Ezek voltak a jó dolgaim, de van nem ennyire jó is. Valamelyik nap megint szédültem egy kicsit. Sok tornával, meg maszírozással sikerült rendbe szedni magam. Nagyon oda kell figyelnem, hogy ne legyen súlíosabb, és hosszbban tartó, mert magam és a macskák miat, szükségem van magamra. Ezt csak én magam tudom megoldani.

A másik problémám, hogy újabban nehezemre esik a porszívózás. Halogatom egyik napról a másikra, pedig heti két alkalommal nagyon kellene porzsívozni. Ezen, nagyon sűrgősen változtatni kell!

Tavasz.

Virágba borúlt fa a délbudai bringaút mentén.

A Háros sziget fái már zöldülnek.

Virág a budatétényi szakaszon.

Idén megint elég váratlanul köszöntött be a már nagyon is várt TAVASZ.

Szinte egyik napról a másikra kora nyári meleg napok jöttek.

Minden reggel megyek bringázni. Közben fotózok, egyre több virág nyílik. A gyümölcsfák gyönyörűen virágzanak. Ahány annyi féle.

Az erkélyemen is rendet kellett csinálni. Kivittem a leandereket és a hibiszkuszokat. Az egyik rozmaring is túlélte a telet, már azt is kitettem. Az erkély szélén két ládát ki kellett cserélni, mert már teljesen elöregedett a műanyag, és töredezett. A ablak alatti ládába megint futómuskátlit ültettem. Most már csak naponta gondozni kell őket, és meg fogják hálálni. Remélem a bazsalikom, meg a birsikafű kikel. Vettem egy cserép kakukfüvet. Elvetettem a petrezsejmet, meg a csilipaprikát. Paradicsomot az idén nem vetek, mert már évekig gombás lett és alig termett.

Tavaj nyáron az egyik ládában kinőtt egy nyárfa, megpróbálom megmenteni, és ha megerősödik akkor kiültetem az ablak elé, mert a nyári napot nem árt egy kicsit árnyékolni, mert most szabadon süt az ablakra, és a kánikulában nagyon felmelegszik a lakás.

Vannak redőnyök, de szerintem a természetes árnyékolás a legjobb.

Kikaptunk.

A jövő segítőkutyái. Labrador testvérpár.

Ilyen ketrecekben töltik az idejüket a kiképzés szünetében.

Keddi nap lévén , megint voltam csí-kungon.

Egy régebbi bejegyzésemben már írtam róla. Ez, egy kínai meditációs gyakorlat, ami személyiség fejlesztő is, és testi, lelki kondíció javító is. Nagyon szeretem, mert nem árt az embernek, ha időröl, időre kitisztítja a tudatában lerakódott, személyiség romboló információkat, és negatív érzéseket.

A foglalkozás két részből áll, u.m. elméleti és gyakorlati. Az elméleti részben, a csí-kunggal kapcsolatos, tanácsokat, és tapasztalásokat olvassuk, és beszéljük meg azok külnböző értelmezéseit. az elméleti rész pedig a szorosan vett meditáció.

Egy, különböző korú, jó kis csapat jött össze. Ma a gyakorlat vezetővel együtt, hatan vettünk részt a foglalkozáson. A nagyon is eltérő életkor ellenére, sok dologban hasonló a felfogásunk, jókat tudunk beszélgetni. Ez ma is így történt. A kelleténél jobban belefelejtkeztünk a vitába.

Az idő nagyon elszaladt, és arra nem maradt amiért, tulajdonképpen hétről, hétre összejövünk.

Ez már másodszor fordult elő.

A foglalkozás vezető, nagyon szelíden, de érthetően kifogásolta, hogy nem teljesen azzal foglalkoztunk amiért összejöttünk. A kifogások mellett további lehetőségeket is ajánlott. Így pl., ha akarjuk többször is összejöhetünk, hogy az eredeti célunknak is megfeleljünk, nevezetesen a csí-kung gyakorlásnak.

Igen tiszteletre méltó az ajánlat, mert a terem bérletet a saját pénzéből fedezi, mert az általunk fizetett, szinte jelképes összeget, minden évben, különböző jótékony célra ajánljuk, és adjuk.

Tavaj, a vakvezető-kutyakiképzőnek, idén pedig már beszéltünk róla, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek képzésére ajánljuk.

Újra itt!

Egy szinesedő bokor a budafoki bringaút mentén 2008 októberében.

A Vincellért ábrázoló szobor, a Boráros téren.

Egy csodálatosan megcsavarodott fatörzs, a délbudai bringaút mentén.

Nagyon régen jártam itt. Sok minden történt az óta. A legtöbb olyan dolog amiről nem szívesen beszélek, mert mind csak nyafogás, siránkozás, és ha azt mondom, hogy szebbé lehet tenni az életet akkor azt tegyük, és ne siránkozzunk.

Amíg jó idő volt, rendszeresen jártam bringázni, a végén már napi 20km.-t hajtottam alapban, de volt, hogy ennél többet, mert a rutinon kívűl még máshová is mennem kellett. Nem dicsekedni akarok, de az én koromban (70év) ez nem kis teljesítmény. Jól is éreztem magam, fizikailag is meg lelekileg is. A vérnyomásom is jó, meg aludni is tudtam rendesen. Az utóbbi időben ezt nem mondhatom el, mert rendszeresen felébredek egy-két óra alvás után, és nem tudok visszaaludni. Tudom, hogy ez már az idős korral járó érrendszeri állapot következménye, de éppen ennek a bajnak enyhítésére jó a rendszeres bringázás, ami most a téli idő miatt nem lehetséges.

Az esti tornázást nem hagytam el, mert a gerinc meszesedésem miatt nem szabad abbahagyni, mert ha sokszor kihagyom akkor egyszercsak előjön a szédülés, az meg valami borzalmas állapot. Nem is szeretném azt megvárni.

Nem szeretek a közösségi közlekedéssel utazni, de miután nem lehet bringázni, így rákényszerülök, hogy hetenként egyszer, amikor a csikungra megyek, akkor villamossal menjek. Még ez az egy-egy alkalom is felzaklat, mert az emberek nagy többsége sajnos nagyon türelmettlen, és elég dúrva hangnemben beszél egymással, és egymásról, meg a körülöttünk zajló eseményekről. Igaz, nem könnyű az élet, de a dúrvaság sem teszi könnyebbé, és a bajokat is nehezebb elviselni, sőt megoldani is ha egymást is bántjuk. Nem tudom hova fajúlhat még ez az állapot, de félek, hogy nem sok jónak nézünk elébe.

Csikungra szeretek járni, és járok heti rendszereséggel. Nagyon jó hetenként legalább egyszer egy jó meditációs gyakorlattal kitisztíni az ember agyát, és megerősíteni a tudatát. Hiszen az ember már régóta tapasztalhatja, hogy a gondolatnak ereje van. Ha azok pozitívak, akkor kifejezetten hasznos, mert megerősiti az embert érzelmileg és fizikailag egyaránt. Segít abban, hogy ne csak a bajokat vegyük észre, hanem a körülöttünk levő szép, és jó dolgokat is. Sőt én azt mondom, hogy nem csak passzívan várni kell a szép és jó dolgokat, hanem keresni kell őket. Sokszor nagyon csekélynek tűnő események jó hangulatot, kellemes érzéseket kelthetnek az emberben. A kicsi öröm is öröm, és nagyon meg kell becsűlni.

A környezetünkben egy-egy fa, még ha éppen lombtalan is, lehet szép, mert a formája a törzse egy valóságos csoda. Vagy a fények játéka a nedves tetőn, vagy a madarak röpte. Vagy egy szép épület, vagy szobor. Vagy egy kisgyermek kacagása.

Ha van szemünk a látásra, fülünk a hallásra akkor ezek a dolgok vidámabbá, boldogabbá tehetik életünket.