Egy s más!

Mostanában nem nagyon van kedvem írni. A magyarázatát nem tudom. Lehet, hogy az zavar, hogy már mindenki blogot ír, így én is. Pedig akadna írni való, a magánéletemben is, meg akár a szűkebb környezetemben, de a világ dolgaimban is.

Most maradjunk az én, saját dolgaimnál.

Nem régen lehetőségem adódott arra, hogy leköltözzem a Balatonhoz egy családi házba. Meg kell mondanom nem nagyon örültem ennek e lehetőségnek, mert már 61 éve lakom ebben a lakásban, ide köt minden, az egész életem. Itt voltam gyermek, és itt voltam fiatal felnőtt, és lettem felnőtté. Ebben alkásban élt, és halt meg a nagyanyám, és az édesanyám. Mindkettőjüket ápoltam egészen a halálukig. Itt értek örömök és bánatok, egyszóval ez a lakás életem színtere, ide köt minden. Barátokról nem beszélhetek, mert részben soha sem voltak olyan igazi barátaim, akik meg hasonlítottak az igazi barátra, azok már elmentek, elköltöztek egy más világba.

Mostanában csend is van az ajánlatról, nem tudom, hogy áll a dolog, de nem bánnám, ha végleg elcsitulna, és nem kellene vele foglalkozni.

A másik közvetlenül érintő probléma a még élő heti csikung foglakozással kapcsolatos. Nem igazán értem, hogy mi okból, de ennek a módozatnak a kitalálója, egy számomra teljesen érthetetlen módon egy olyan terjedelmű írásos beszámolóhoz köti a további gyakorlási lehetőséget, amit én nem fogok megcsinálni. Nem azért mert nem tudnám, hiszen elkezdtem megírni, de nem fogom leadni, mert nagyon nem, szeretem a kényszert. Én nem látom az egész követelménynek az értelmét! Akkor pedig nem csinálom. Nekem nem megy az, hogy nem kérdezd, hogy miért, csak csináld. Ez így olyan mint akármelyik vallás: ne kérdezd az értelmét csak higgy benne.

Hát ez nekem nem megy! Én szeretem, az értelmes dolgokat, főleg, ha én is megértem őket!

Az emlékezés napja.

Ajánlom minden eltávozott halandónak.

Édesanyám, aki hat évvel ezelött távozott közülünk, egy más világba.

Tudom, hogy ezeket az ajánlásokat akár ő is mondhatta volna a hátramaradottak számára.

Igen! A mai nap az emlékeké. Különösen akkor, ha már csak emlékeimben léteznek barátok. És nem csak barátok, hanem a rokonaim közül már az összes felmenöm is már csak emlék. Voltak néhányan, nehéz volna mindet felsorolni. A feledés homálya néhányat elfedne, ezért nem is sorolom őket, mert igazságtalan lenne akár csak egyet is kihagyni!

Az isten fizesse meg!

Nem szeretek szombaton vásárolni, de ma kénytelen voltam elmenni az egyik bevásárlóközpontba, mert volt néhány dolog amit az előző napi bevásárlásnál nem kaptam.
A bejáratnál, egy elég testes hölgy egy cédulát nyomott a kezembe, és azt kérte, hogy segítsek. Mondtam neki szívesen, de mit kellene segíteni. Válaszként elmondta, hogy ma van a szegények napja. Akkor már tudtam miben tudok segíteni. És ezt, hogy "tudok" szó szerint kell érteni, mert akármilyen kevés is a nyugdíjam, én még mindig tudok segíteni. Nem sokat az igaz, de nekem még mindig többem van, mint nagyon sok szerencsétlen embernek. És addig amíg többem van addig igenis tudok segíteni. Nekem legalább van hol lakni, és tudok meleg lakásban minden nap rendesen enni, és még a macskáimat is el tudom látni. Igaz, hogy szűkösen, és nap mint nap vigyázni kell, hogy ne költsek többet a napi minimumnál, de meg tudom oldani.
Természetesen nem csak magamnak vásároltam, hanem vettem egy csomag(1/2,-kg) tésztát a gyűjtés számára is. Kifelé menet betettem a gyűjtődobozba. A hölgy aki a bejáratnál a kezembe nyomta a cédulát megköszönte a rászorulók nevében, és ekkor ért a meglepetés, amitől nem tudtam meg sem szólalni. Könnybe lábadt a szemem, és tele voltam kettős érzelemmel, ugyanis egy kb. 10-12 éves kisgyerek szembefordult velem és az adomány megköszönéseként azt mondta, hogy "az isten fizesse meg"!
Egy kisgyerek szájából hallani ezt az alázatos hálát számomra nagyon szomorúnak hatott.
Hova jutunk még ezután, ha van olyan gyerek akinek egy kis étel reményében így kell hálálkodni!

Örökre kikötött egy vitorlás.

Már beteg volt egy ideje. Pontosan nem is lehetett tudni, hogy mi okozta a betegségét. Hosszú ideje öntudatlan állapotban, kórházban ápolták.
Egy nap úgy nézett ki, hogy megkezdődhet szervezetének az újraindítása. Rehabilitációra más kórházba szállították. Majd következő nap, teljesen váratlanul elszakadt életének a fonala.

Az előbb hallgattam végig egy rádióműsort amiben egy régi felvételen saját magáról, világlátásáról, élete különböző szakaszairól beszélt. Csodálatos ember volt. Ő Bujtor István a szinész. Sok szerepben szerzett örömet közönségének. Köszönjük!

Legyen könnyű álma! Nyugodjon békében!

Hőség.

Az utcáról nézve, ilyen az erkélyem.

Már napok óta nagyon meleg van. Még éjszaka is 20 C fok körüli a hőmérséklet.ezért, egész nap zárva, és lesötétítve tartom a lakást. Már egy kicsit kezd az idegeimre menni ez a zártság, és sötétség. Lakáson belül is 28C fok van.

Mára ígért a meteorológia viharos lehülést. A vihar nem hiányzik, de a beígért lehülés nagyon jó lesz. Egészségügyi kockázata is van a változásnak, mert ez egy igen erős hidegfront lesz. Figyelmeztették is a lakosságot, hogy főleg az idősekre és a gyerekekre jobban kell figyelni. Az első csoportba már én is beletartozom, úgy hogy figyelek magamra. Nem is árt, mert megint elkezdtem szédülni. Nagyon nem jó érzés, sőt azt is mondhatnám, hogy ijesztő!

Kora reggel elvoltam bringázni. Letekertem a szokásos 20 km-t. Az az érdekes, hogy akkor nem szédültem, de amikor a lépcsőn hoztam fel a bringát, akkor igen.

Itt a nyár.

Dália az erkélyládában.

Muskátlik az ablakban.

Szinte átmenet nélkül beköszöntött a nyár.

Az erkélyt rendbe tettem, csak az a baj, hogy megint előkerült az a gomba amivel tavaly is bajlódtam. Most kiprobáltam egy újabb módszert, konkréten csalán teát főztem, és azzal permeteztem meg az összes növényt. A cserepekben a földet is azzal locsoltam meg. Úgy néz ki, hogy a lisztharmatot letisztítja. Most előkerült egy más fajta gomba is . Ez a leveleken sok apró fekete pöttyöt csinál, és szép lassan meghal a levél. Megint főzök csalánteát, de most teszek bele borsmentát is. Remélen erre is használ. Nem szeretem a mérgező permetezőszereket, és azt hiszem ilyen helyen, ahol közvetlen szomszéd erkélyek is meg ablakok is vannak, nem is illik méreggel permetezni.

Időközben elkészült a fogam is, de több helyen begyúladt az ínyem. Azt is ezzel a taával kezeltem, és arra is használt. Egy- két öblités után nagyon jól rendbe jött.

Ezek voltak a jó dolgaim, de van nem ennyire jó is. Valamelyik nap megint szédültem egy kicsit. Sok tornával, meg maszírozással sikerült rendbe szedni magam. Nagyon oda kell figyelnem, hogy ne legyen súlíosabb, és hosszbban tartó, mert magam és a macskák miat, szükségem van magamra. Ezt csak én magam tudom megoldani.

A másik problémám, hogy újabban nehezemre esik a porszívózás. Halogatom egyik napról a másikra, pedig heti két alkalommal nagyon kellene porzsívozni. Ezen, nagyon sűrgősen változtatni kell!

Tavasz.

Virágba borúlt fa a délbudai bringaút mentén.

A Háros sziget fái már zöldülnek.

Virág a budatétényi szakaszon.

Idén megint elég váratlanul köszöntött be a már nagyon is várt TAVASZ.

Szinte egyik napról a másikra kora nyári meleg napok jöttek.

Minden reggel megyek bringázni. Közben fotózok, egyre több virág nyílik. A gyümölcsfák gyönyörűen virágzanak. Ahány annyi féle.

Az erkélyemen is rendet kellett csinálni. Kivittem a leandereket és a hibiszkuszokat. Az egyik rozmaring is túlélte a telet, már azt is kitettem. Az erkély szélén két ládát ki kellett cserélni, mert már teljesen elöregedett a műanyag, és töredezett. A ablak alatti ládába megint futómuskátlit ültettem. Most már csak naponta gondozni kell őket, és meg fogják hálálni. Remélem a bazsalikom, meg a birsikafű kikel. Vettem egy cserép kakukfüvet. Elvetettem a petrezsejmet, meg a csilipaprikát. Paradicsomot az idén nem vetek, mert már évekig gombás lett és alig termett.

Tavaj nyáron az egyik ládában kinőtt egy nyárfa, megpróbálom megmenteni, és ha megerősödik akkor kiültetem az ablak elé, mert a nyári napot nem árt egy kicsit árnyékolni, mert most szabadon süt az ablakra, és a kánikulában nagyon felmelegszik a lakás.

Vannak redőnyök, de szerintem a természetes árnyékolás a legjobb.