És még nincs vége!

A gondoknak még mindig nincs vége.

A másik feladat az erkélyek felújítása. Nagyon nem szeretném, ha most a nyár elején kellene kiüriteni az erkélyemet, mert tele van növényekkel. A leanderek most kezdenek virágozni. A hibiszkuszok már virágzanak. Az erkély széle tel van virágládával. Nagyon szeretném ha la kellene őket szedni. Nem csak, hogy nem szeretném, hanem nem is tudnám hova rakni őket.

A fölöttem lakó erkélyéről rájuk folyt valami vegyszer, alig tudtam őket rendbe hozni, de most már szépek. A leanderek is majdnem meghaltak, és még nem is jöttem rá midjárt, hogy mi bajuk lehet. Akkor jöttem rá, amikor kint voltam és a fejemre öntött valamit az a szerencsétlen, és amikor szóltam neki, már nem tudom hányadjára megint annyit mondott, hogy elnézést. Mondtam neki, hogy ne elnézést kérjen minden alkalommal, hanem oldja meg, hogy ne follyon le semmi.

Amikor tavaly szóltam neki, hogy tönkre megy az a szegény növény, az volt a válasza, hogy vesz másikat. Hát ne vegyen, hanem figyeljen oda, hogy ne ömöljön ki pl. higitó, meg az ég tudja, hogy még milyen vegyszer. Az eső lemossa, és nekem meg tönkre mennek a növényei.

Ez a két, nem kevés problémát okozó dolog annyira foglalkoztatott, hogy észre sem vettem, és teljesen kiborított. Már második napja, megint annyira szédülök, hogy nem mertem kimenni a lakásból! Remélem, holnapra elmúlik. Már máskor is volt ilyen, és nem tartott tovább egy-két napnál!