Pont egy hete totálisan tönkrement a gépem. Egészen furcsa érzéseim voltak tőle. Érdekes volt, mert ugyanaz a pánik fogott el, mint amikor bezáródtam egyszer a lakásba.
Az történt ugyanis, hogy szabin voltam itthon, a testvérem meg reggel elment dolgozni, és tévedésből az én kulcsommal zárta be az ajtót, majd gondosan zsebre tette, és nem vette észre, hogy a másik zsebében is van egy példány. Az volt az övé! Így én ott maradtam kulcs nélkül, bezárva. Egészen délig, mikor elakartam menni nem is volt semmi baj, de akkor rájöttem, hogy be vagyok zárva! Szép lassan olyan pánik vett erőt rajtam, hogy alig bírtam uralkodni magamon, hogy ne törjem ki az ajtót! Akkor jöttem rá, hogy ez bizony zártsági fóbia! Addig nem tudtam, hogy nekem ilyen van!
Ez után mindig vigyáztam, hogy ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy esetleg bezáródom valahová. Lifttel sem szerettem menni, inkább gyalogoltam a lépcsőkön ha olyan épületben dolgom ahol magasabb emeletre kellett menni. Egyszer fordult elő, hogy egy tíz emeletes ház, nyolcadik emeletére kellett mennem. Hát megpróbáltam a liftet . És mi történt? Megállt a a lift a harmadik és a negyedik emelet között. Pillanatok éreztem, hogy szorul a torkom, és jön a pánik. Ijedtemben megnyomtam a következő emelet gombját, és megtörtént a csoda: elindult a lift és következő szinten megállt, és kinyílt az ajtó. A puskagolyó nem hagyja el gyorsabban a csövet, mint akkor én a liftszekrényt!
Na azóta sem szálltam liftbe. Szerencse, hogy nem is volt rá szükségem!:-))
Visszatérve a gépemhez. Tanulok, tanulok, mert kaptam egy teljesen új szervert, új programokkal, és most úgy érzem magam, mint az újszülött, mert minden keresés, minden funkció másképp működik, így minden vicc új. Egy hét alatt jutottam idáig, hogy talán közzé is tudom tenni a szöveges részt. Na próba szerencse!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése