2007. december 30., vasárnap

Szilveszter 2007.


Ismét elmúlt egy év.Ez nem nagy baj, hiszen ez teljesen természetes. Az idő dolga az, hogy haladjon, és sohasem hátra felé, hanem mindig előre. Akkor pedig, múlik. Egyre több van a hátunk mögött, és egyre kevesebb előttünk. A lényeg az, hogy ezt a múló időt mire használjuk. A szílveszter az év utolsó napja, ilyenkor illik számba venni, hogy mivel töltöttük a hátunk mögött levő évet.

Azt hiszem, hogy az én koromban, már az is eredmény, hogy nem történt semmi különös esemény. Fájdalnmas igen, de különös nem.

Tudni kell, hogy én valamikor macskákat tenyésztettem, ami sok örömmel is, de sok szomorúsággal is együtt járt. Öröm volt mikor egy-egy szép alom született, de szomorúság volt, mikor új gazdihoz kerültek a kölykök. Nem volt mindegy, hogy kinek a gondjaira bízom őket, így minden évben egy, kettő túlkorossá vált és itt maradt nálam. Ez a végtelenségig nem mehet, mert egyre többen lettek, és én meg egyre idősebb lettem. Azt nem szerettem volna, hogy bizonytalan sorsra jussanak, így néhány éve abba hagytam a tenyéstést, és azóta azt remélem, hogy én maradok utoljára.

Ez a folyamat az elmúlt évben elkezdődött. A 12 éves Kisleánykától, a nyár folyamán el kellett köszönni. Ő már átment a szivárvány alatt és találkozott a többi, korábban elköltözött igen kedves, és felejhetettlen macskámmal. Nem volt könnyű, de az már biztos, hogy őt nem hagyom más gondjaira, vagy gondattlanságára. Ez a tudat adott némi vagasztalást.

Valamikor régen, egy bérkandúrtól kaptunk egy végzetes vírust, ami időnként még mindig előkerül, és kegyetlenül szedi az áldozatát, most is ez történt. Reményt ad az a tény, hogy a vírus 6 hónapja bukkant fel újra, és a többieknek úgy tűnik nincs semmi bajuk. Igaz, hogy naponta kapják a C-vitamint. Ez korábban is segítség volt, és remélen, hogy most is az lesz.



Ember családomat illetően, nem panaszkodhatom, mert ha közvetlen utódaim nincsenek is, de a testvérem, meg az ő gyerekei odafigyelnek arra is, hogy mi van velem . Ezt a gépet is nekik köszönhetem, meg a kerékpárt amivel egész nyáron, jókat bringáztam. Az óta, ahova csak lehet mindenhova biciklivel megyek. Bejárom az egész várost, az igaz hogy e közben tapasztalok jót is meg rosszat is. Van autós, nem is kevés, aki nagyon figyelmes, de van néhány olyan is , hogy ha a bringás nem vigyáz akkor bizony beletapossa az aszfaltba.

Sokat jártam a délbudai bringaúton. A tavaszi, meg a nyári kora reggelek nagyon szépek. Remélem, hogy 2008-ban legalább ennyi szépségben lesz részem.

2007. december 28., péntek

Az ajándék sorsa.


Így karácsony környékén, időszerű az ajándékról beszélni. Pontosabban arról, hogy mi is az ajándék?
Egyszerűen fogalmazva: ajándék az, amit, valamilyen ünnep alkalmával, egyik ember a másiknak ad. Az ajándékozás célja, hogy a másik embernek meglepetést, örömet szerezzen, miközben szeretné kifejezni a saját szretetét, nagyrabecsülését a megajándékozott iránt.
Hogy ezt teljesíteni tuja, ezért az éppen soron következő ünnep elött valamilyen módon kideríti, hogy a megajándékozni kívánt személy mit szeretne kapni ajándékba. Ez egy olyan manőver, ami vagy sikerűl vagy nem. Mind két esetben elindul az ajándék beszerzésére. Napokig, sőt hetekig járja az üzleteket, mire végre talál valamit ami neki tetszik. Gondossan becsomagolja, vagy csomagoltattja, és ízgatottan várja az ünnepet, hogy átadhassa ajándékát.
A megajándékozott látható örömmel kezdi a kicsomagolást, majd amikor kész akkor megkérdezi, hogy a BLOKKOT IS ELHOZTAD? Az ajándékozó ijedten kérdezi: nem tetszik? Nem, de nem baj, majd holnap kicserélem!
Ezzel az ajándék sorsa el is dölt. Másnap rohanás a boltba, valamire, ami ,éppen megragadja a figyelmét, kicseréli, és már el is felejtette, hogy valami ajándékot kapott.
Pedig az ajándék jelzi, hogy rád gondoltam , veled vagyok mindig és mindenhol. Nélküled fél ember vagyok, mert te vagy másik felem. És te is velem vagy mindig és mindenhol, mert én vagyok a te másik feled, mert nélkülem csak fél ember vagy. Így az ajándék, emlékezetes ,megmarad, felemel és boldoggá tesz, mert úgy érzed, hogy amásik ember lelkét adta neked, és te befogadtad az ő lelkét. Ezek az érzések örökre az ajándékhoz kötődnek, és ezért semmiért sem adnád oda senkinek EZT AZ AJÁNDÉKOT!

2007. december 24., hétfő

Juhász Gyula: Betlehem

Juhász Gyula: Betlehem: "Ó emberek, gondoljatok ma rá,
S gondoljatok rá holnap és minden áldott
Napján e múló életnek s legyen
A betlehemi énekből öröm,
A karácsonyi álomból valóság
És békessége már az embereknek!"

Karácsony.

Már negyedik éve, hogy egyedül karácsonyozom. Nem olyen borzasztó, mint ahogy az emberek általában félnek töle. Találni kell valamit ami leköti az embert, és akkor remekül el lehet tölteni ezt a szép ünnepet, akár egyedül is.
Az élet külömböző szakaszaiban az ember, külömböző válaszokat ad az őt körülvevő eseményekre.
Fiatalon, szereti a társaságot, a hangos vidámságot. Középkorosan, már egy kicsit csillapodottab, csendesebb, inkább csak a családja körében szeret ünnepelni. De ha elég hosszú az élete, akkor lassan elfogynak mellöle a barátok, a rokonok.
A nálánál fiatalabb családtagok, saját családot alapítanak, és ha az idős ember elég bölcs, akkor csak rittkán veszi ígénybe a fiatalok idejét. Ha elég jól tanítottuk őket az életük vitelére, hasznos útravaloval láttuk el őket, az életünk példája követhető a számukra, és mindig ott voltunk akkor amikor szügségük volt ránk, akkor bízhatunk abban, hogy ők is ott lesznek amikor nekünk igazán szügségünk lesz rájuk.
Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek. A szeretet pedig egy olyan furcsa dolog, hogy soha nem fogy el. Minnél többet adsz belőle, annál több lesz belőle neked is. A szeretet nem harsány, szép csenben körülvesz, támogat, és erősít.Még akkor is támaszkodhatsz rá, ha fizikailag nincsenek is melletted azok az emberek akikkel titokzatos szálaival összeköt. Biztos lehetsz benne, hogy csak egy szavadba kerül, és már ott is vannak. De vigyázz, ezzel a szóval bánj csinnyán, csak akkor mondd ki, ha nagyon nagy szügséged van rá, hogy melleted legyenek. Nehogy teherré válj, mert a szeretetet el is lehet veszíteni, és ha egyszer elveszett nagyon nehéz újra megtalálni.