Egy váratlan elismerés.

Egyik reggel a Duna parton éppen fotózgattam, amikor egy kutyát sétáltató hölgy, -akit a lakóterületről látásból ismerek,- megkérdezte , hogy nem az enyém-e az az erkély ahol az a sok virág van? És leírta az én erkélyemet, mondván, hogy a neten véletlenül rátalált. és nagyon ismerős volt neki:-)
Mondanom sem kell, hogy nagyon kihúztam magam, és igen csak sütkéreztem a dicséretben!
Most az utcáról nézve így néz ki.

Úgy látom jövőre is lesznek fűszerek, mert a legtöbb virágzik, akkor pedig mag is lesz, mert a darazsak is szorgoskodnak. Ez a borsikafű.

                                                           Ő a majoránna.

                                                                       Ő meg a bazsalikom.

                                                                         Ő pedig a citromfű.

Tanulok!

Pont egy hete totálisan tönkrement a gépem. Egészen furcsa érzéseim voltak tőle. Érdekes volt, mert ugyanaz  a pánik fogott el, mint amikor bezáródtam egyszer a lakásba.
Az történt ugyanis, hogy  szabin voltam itthon, a testvérem meg reggel elment dolgozni, és tévedésből az én kulcsommal zárta be az ajtót, majd gondosan zsebre tette, és nem vette észre, hogy a másik zsebében is van egy példány. Az volt az övé! Így én ott maradtam kulcs nélkül, bezárva. Egészen délig, mikor elakartam menni nem is volt semmi baj, de akkor rájöttem, hogy be vagyok zárva! Szép lassan olyan pánik vett erőt rajtam, hogy alig bírtam uralkodni magamon, hogy ne törjem ki az ajtót! Akkor jöttem rá, hogy ez bizony zártsági fóbia! Addig nem tudtam, hogy nekem ilyen van!
Ez után mindig vigyáztam, hogy ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy esetleg bezáródom valahová. Lifttel sem szerettem menni, inkább gyalogoltam a lépcsőkön ha olyan épületben dolgom ahol magasabb emeletre kellett menni. Egyszer fordult elő, hogy egy tíz emeletes ház, nyolcadik emeletére kellett mennem. Hát megpróbáltam a liftet . És mi történt? Megállt a a lift a harmadik és a negyedik emelet között. Pillanatok éreztem, hogy szorul a torkom, és jön a pánik. Ijedtemben megnyomtam a következő emelet gombját, és megtörtént a csoda: elindult a lift és következő szinten megállt, és kinyílt az ajtó. A puskagolyó nem hagyja el gyorsabban a csövet, mint akkor én a liftszekrényt!
Na azóta sem szálltam liftbe. Szerencse, hogy nem is volt rá szükségem!:-))

Visszatérve a gépemhez. Tanulok, tanulok, mert kaptam egy teljesen új szervert, új programokkal, és most úgy érzem magam, mint az újszülött, mert minden keresés, minden funkció másképp működik, így minden vicc új. Egy hét alatt jutottam idáig, hogy talán közzé is tudom tenni a szöveges részt. Na próba szerencse!

Visszatérés!

Lassan egy éve lesz, hogy nem jártam erre. A blog címét ma is igaznak érzem, de némi változtatást azért tennék. Pl. így: Az élet szép, nem rajtam múlik. hogy még szebb legyen! Nem rajtam múlik, mert azt a sok negatív változást nem nagyon tudom ellensúlyozni, ami az utóbbi időben ránk zúdul. Ez az elsődleges oka annak, hogy nem szívesen írogatok mostanában. Nem szívesen, mert panaszkodni nem szeretek, és amíg nincs megoldás, és állandó a bizonytalanság addig minden történés leírása panasznak tűnik. Azért igyekszem magam egy kicsit összeszedni, és legalább a blogommal megbeszélni azt amit egyre kevesebb emberrel az ember meg mer osztani. A napi élet nagyon kezd hasonlítani ahhoz amit egyszer, az '50-es években átéltünk., Jóformán másra nem futja a lelkierőből és gondolkodásból csak arra, hogy elég legyen a pénz minden kiadásra. Vagy ha nem biztos, hogy elég, akkor mi az, ami elmaradhat, ami nélkülözhető! Sokszor elég elkeserítő, hogy nagyon nehéz volt az élet a gyerekkoromban, majd a felnőtt koromat, mint annyi más ember becsülettel végigdolgoztam, és reméltem, hogy nyugodt nyugdíjas élet következik. Hát az utóbbiban nagyot tévedtem! Na ez az amit csak úgy lehet leírni, ha az ember alaposan végig gondolja, hogy rendesen sorba szedi a dolgokat! Ezen gondolkodom már egy ideje, és remélem, hogy lassan eljutok addig, hogy merjem leírni!  

Az emlékezés mécsesei.

Édesanyánk! Egy hónapja, október 3-án volt nyolc éve hogy meghalt, és november 4-én lenne 97 éves!
Ma nagyon sokszor gondoltam rá! Legyen továbbra is nyugodt álma! Szia Mama!

Veteményes.

A hibiszkuszok már hozzák az új leveleket.

Egy cserép kakukk fű.

A Terézke már nagyon szépen kihajtott.

A pincéből felhozott muskátlik szépen hajtanak.

És ők meg a vetemény, már minden ládában kikelt. A paprika palántákat nem sokára szét lehet ültetni.



Az erkélyfelújítás után én még egy kicsit újítottam, mert nem tetszett az a sötétbarna, tömör erkélyoldal. Vettem napsárga festéket, és szépen bekentem a a belső oldalt, és most így lett barátságos új erkélyem. Az az igazság, hogy az előzőt is lefestettem, de az már elég kopott volt. Most olyan amivel én is megvagyok elégedve, és jól érzem magam ha kimegyek a növényeim közé.-)
Amikor kiürítettem a erkélyt, akkor az összes virágládából a földet is kidobtam, sőt még azt a dézsát is amiben jó kis komposztot csináltam. Így aztán nem maradt semmi földem, minden edénybe venni kellett. Szép lassan folyamatosan hordtam a földet, és feltöltöttem az összes ládát. Vettem magokat és nekem is a korábbi termésből, és így bevettem a veteményest fűszermagokkal. A nyári időszakban én csak azt a fűszert használom ami az erkélyen terem. Sőt gyakran még a fagyasztóba tudok eltenni.
Felhoztam a pincéből a muskátlikat, és behoztam a lépcsőházból a leandereket.
Sok munka volt de megérte, mert már mutatkozik az eredmény.

A csoprtos csikung gyakorlás abbahagyása.

Mára már bizonyossá vált, hogy nem megyek többé gyakorlásra. Valami megpattant, amit nem is tudok konkréten megnevezni, de mintha eltört volna , vagy megszakadt volna valami.
Az elején csak azt nem tudtam, hogy meddig tart ez az állapot, és hogy egyáltalán akarok-e még a csoportba menni? Most sem tudok igazán, egy konkrét okot megfogalmazni, mert nem csak az összegező írás elkészítése volt a problémám, hanem az is, hogy a társaság többsége teljesen elfogadta, és alávetette magát egy távoli akaratnak! Mintha nekik nem is lenne saját, személyiségük. Azt hiszem ez az a jelenség ami lehetővé teszi tömegek egy akarat alá tömörítését. Innen már csak egy lépés az "aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére" szindróma. Vagy a csordaszellem, az alkalmazkodás egy elferdült, eldurvult formája. Innen már egy lépés egy kűlső akarat teljes uralma a személyiség felett.
Én világ életemben a saját döntéseim szerint éltem. Azt nem mondom, hogy ezek mindig jók, vagy célravezetők voltak, de az én döntéseim voltak. Nem irányított senki, nem uralkodott felettem senki. Az is igaz, hogy a rossz döntéseim következményeit is én magam viseltem, és próbáltam belőlük tanulni, és ezeket a tanulságokat a magam javára fordítani.
Minden baj két esélyes, vagy teljes kétségbe esés, és lesűlyedés, vagy a megtalált kiút, ami a kibontakozáshoz vezet. És mindig van kiút! Lehet, hogy nagyon keskeny, vagy mocsaras, vagy elágazásokkal teli, de egyszer csak megjelenik a fény a távolban. Na ezt a fényt kell követni, és nem egy másvalaki által felvillantott lidércfényt! És mindenkit csak a maga választotta, és végig járt út tesz boldoggá! Nem csak az elért cél, hanem az odavezető út is, mert ha menetközben jól figyelünk, akkor a felmerülő akadályok legyőzése mellett nem tévedhetünk el. Az apró győzelmek pedig mind-mind egyenként apró sikerélmények, amik erősítenek a tudatban, hogy jó úton járunk. Ezekkel az apró sikerélmenyekkel lehet " mégszebbé" tenni az életet!
Ebben sokat segíthet a csikung, de nem csak csoportosan lehet gyakorolni, hanem egyedül is, kiegészítve más egyéb gyakorlatokkal is. Ezt teszem minden nap!

Itt az év vége!

Megint eltelt egy év! Történt jó és kevésbé jó is. Azt hiszem az események milyensége attól függ, hogy az ember, hogy éli meg őket. Az esemény elmúltával milyen élmények maradnak az ember lelkében. Végülis, a legtöbbjük megoldásra váró feladat. A megoldás, egy kor után az esemény hatásainak a feldolgozását jelenti.
Ilyen volt pl.- a kutyatámadás, amit alig tudtam hárítani.
- szerencsés esésem a szobában.
- a csikunggal kapcsolatos problémák
- a csikung gyakorlás abbahagyása

Mindegyik esemény megérne egy- egy külön leírást. És ezek mind magánéleti események.
E közben az ország életében is történt néhány változás, ami a magánéletet sem hagyja érintetlenül. Két választás is volt, egy országos, és egy önkormányzati. Mindez egy, minden ország lakosságát érintő, félig meddig lecsengő gazdasági világválság közepette. Nem volt elég a gazdasági bizonytalaság, a tetejében igen markáns politikai változás is borzolta a hangulatot.
Szinte minden korosztályt érintenek az új kurzus által hozott intézkedések. A legtöbbet hátrányosan, de akad akiket előnyösen. Persze mondani sem kell, hogy a nem éppen szegény sorsú csoportot hozzák még előnyösebb helyzetbe, az elesetteket még nehezebb helyzetbe.
Ha valami nem, vagy csak nehezen valósul meg az új politikai kurzus elképzeléseiből, akkor nagyon egyszerű a megoldás, törvényt módosítanak. Ezek után senki, és semmi nincs biztonságban, mert minden gátlás nélkül, bármilyen változtatás feltétele megteremthető egy egyszerű törvény módosítással. Hiába nem akartam semmi politikát írni, de lassan az emberek hétköznapjait is irányítani, vagy legalább is befolyásolni fogja a politika.Különösen így, hogy minden gátlás nélkül változtathatók az élet alapját jelnető törvények.
Nem tudom, hogy lessz-e elég lelekierőm szépen sorban kibontani ezeket a témákat. Mindenesetre most azt hiszem, hogy belefogok, és mindennap leírok néhány sort.