Furcsa, de jó kedvem van!

Hogy miért furcsa? Azért mert megúsztam a mai bringázást. És miért olyan csoda, hogy megúsztam?  Hát azért mert félig süketen, szó szerint süketen vágtam neki a mai bringázásnak.

Már a korábbi bejegyzésemben írtam, hogy mostanában sokszor szédülök, vagy csak megmagyarázhatatlanul bizonytalannak érzem magam , és ezért többször kihagyom a bringázást.
Reggelente sokszor előfordul, hogy bedugult bal füllel ébredek, és mire indulásra készre hozom magam addigra csak, csak hallóvá válik a fülem. Tegnap reggel történt, hogy nem vált hallóvá!
Próbáltam valahogy megszabadulni ettől nagyon kellemetlen érzéstől, de nem sikerült. Ezért nem volt bátorságom elindulni bringázni.

Egész nap nem jött rendbe, és miközben hol sajnáltam magam, hol mérgelődtem, eszembe jutott az egyik bringás barátnőm, akinek születése óta gyenge a hallása, olyan szinten, hogy hallókészülékkel  él, bringázik, sőt jogosítványa is van, és autót vezet.
Ezek után elhatároztam, hogy ha túlélem az éjszakát, és jó idő lesz akkor elmegyek bringázni.
Túl éltem, jó idő lett, és vettem magamnak egy jó adag bátorságot és délelőtt 10 óra tájban elindultam.
Hát mit mondjak? Elég furcsa volt, hogy csak egy oldalon hallottam valamit, és amikor megelőzött egy-egy autó nem hallottam, hogy közeledik, csak azt vettem észre, hogy elszáguld mellettem. Azért nagyon nem bántam, hogy csak kis szakaszon kellett autók mellett menni.
Visszafelé bementem vásárolni is, hát az is érdekes volt, mert néha csak azt láttam, hogy tátognak az emberek, és zsivajnál többet nem hallottam. Ehhez az is hozzátartozik, hogy mindig, illetve azóta mióta középfül gyulladásom volt a bal fülemmel hallottam jól, a jobbal nem annyira. És most ez a nem annyira maradt  aminek hallásához igen nagy szükségem van arra, hogy lássam a beszélőt, mert a szájmozgást hozzáadva a halláshoz, meg értem, hogy mit mond az illető. A vásárlást is túléltem, haza is értem!
Arra azért elég gyorsan rájöttem, hogy most amíg ez az állapot tart, addig a szememre és a figyelmemre sokkal nagyobb szükségem van ahhoz, hogy a bajt elkerüljem!

Nahát ezért van jó kedvem, még akkor is ha furcsa egy kicsit ez a vidámság!

Hogyan tovább?

Mostanában a barátnőmmel felváltva  hagyjuk ki a napi bringázást szédülés miatt.

Tegnap egyikőnk sem bringázott. Én azért mert túl erős volt a szél, és az elég komolyan akadályoz, a barátnőm meg szédült, és nem mert elindulni.

Mára minden rendben volt, legalábbis úgy látszott és találkoztunk a szokásos bringaúton. Szépen végig mentünk, visszafelé vele mentem egy darabon, mert tegnap bejelentkeztem a fodrászhoz, és az arra van amerre ő szokott haza felé menni. Odaértem, ahol nekem el kellett volna fordulni, de a barátnőm nem jött utánam. Vártam egy kicsit, de rossz érzésem támadt és elindultam visszafelé. Nem sokéra megláttam a járdán tolta a bringát. Azt hittem defektet kapott, vagy valami más baj van a bringájával.
Átmentem hozzá, és már messziről mondta, hogy baj van! Tényleg baj van, mert most ő nem tudta irányítani a bringát, és az csak ment amerre ő akart, majd neki ütközött egy álló autónak, a barátnőm elesett bringástól, de senki nem segített neki. Mikor találkoztunk már stabil volt, nem szédült, és csak úgy mint tavaly én, ő sem tudta, hogy tulajdonképpen mi is történt.
A bajban annyi a szerencse, hogy nem mozgásban levő autónak ütközött.

Nagyon nem szeretném feladni a bringázást, de meg kell gondolni, hogy merre bringázunk, és ha ő nem jön, akkor én egyedül merjek-e bringázni menni!?

Fontolgatom, fontolgatom.

Mostanában többször éreztem úgy mintha lenne egy őrangyalom.

Azt hittem, hogy már minden rendben, és nyugodtan mehetek  bringázni. Ehhez képest kb. öt perce úgy megszédültem, hogy ha nem ülnék biztos elestem volna.

Tehát marad a szobafogság! Szobabringával enyhítve.

Pedig már nagyon unom!!

Sikerült:-))

Egy hónap híján egy éve történt, hogy bringázás közben úgy megszédültem, hogy nem tudtam irányítani a bringát.

Idén nagyobb szerencsém volt, mert itthon történt hasonló. Ez  a szédülés néhány éve időnként előjön, és akkor néhány napra mozgás képtelenül, szobafogságra ítél.

Most is megtörtént, de ma délután kipróbáltam magam, és a bringabiztonságom egy rövid útra.

A kora reggeli , délelőtti zivatar után délutánra egész jó idő lett, és átmentem az Aldiba a macskáknak konzervért.Volt még nekik, de nem szeretem ha teljesen kifogy, mert sohasem tudom, hogy mikor kerülök olyan helyzetbe, hogy nem tudok menni, és ők akkor is éhesek, és enni kérnek.

Ez egy nagyon rövid út  mindössze néhány kilóméter, de éppen jó arra, hogy kiderüljön, hogy biztonságos-e a bringakezelésem. Nem volt különösebb baj, csak visszafelé, egy alkalommal  keveredtek össze a szemem előtt a látott képek. De gyorsan elmúlt, és nem ismétlődött, úgy hogy ha reggel jó idő lesz ,akkor megyek bringázni.

Közben csináltam néhány felhőfotót.

Megint szép az élet!

Ma már megint voltam bringázni! Igaz, hogy nem az én érdemem, mert a reggeli felkelés után órákig azon filóztam, hogy menjek vagy ne menjek! Egyszerűen nem volt bátorságom elindulni. Furcsa módon állandóan bennem van, hogy egyszer előfordult, akkor bármikor megint előfordulhat. Jó, hogy tudom mitől volt, hogy nem szabad reggeli nélkül elindulni, főleg úgy nem, hogy bizonytalan, hogy mikor érek haza, és mikor fogok reggelizni. És nem csak a reggeli, hanem a folyadék is! 
Na szóval, itt ültem a gépnél amikor is megszólalt a telefon, és a Rózsika volt. Ő az a barátnőm aki akkor is velem volt amikor a baj történt. Érdeklődött, hogy mi van velem, megvannak-e a laborleletek, és ha igen milyenek lettek? Nagyon megörültem a hívásának pláne amikor kiderült, hogy kint van a bringaúton. Egy pillanat alatt elhatároztam, hogy ha megvár, akkor megyek én is. Nagyon jó volt, mert nem egyedül mentem. A tudatom mélyén nem voltam elég biztos magamban, de így, hogy nem voltam egyedül, neki mertem vágni.
Összekaptam magam, és elindultam. Érdekes volt, mert olyan volt mintha már nagyon régen nem jártam volna arra, és a bringán sem voltam valami biztosan, de mentem, és örültem, hogy bringázom! Ugyan olyan érzés volt mint amikor a műtét után a kórházból jöttem haza a taxival, és úgy néztem a várost, mintha akkor láttam volna először. Nagyon furcsa érzés, mert közben tudtam, hogy  nem akkor jártam ott először, de valami érdekes volt, hogy az alatt a rövid idő alatt mennyi szépséget láttam a városban. Most így jártam azzal Dunaparti bringaúttal, amit gyerekkorom óta ismerek. Igaz, hogy idő közben rengeteget változott, de ezalatt a néhány nap alatt amióta nem mertem kimenni, semmit nem változott. Olyan igazi felszabadultságot éreztem! Azt hiszem a saját félelmemtől szabadultam meg. Ha jó idő lesz akkor holnap is megyünk!

Azt hiszem, tényleg megint szép az élet!

Védés, visszavágás! Tus!

Ma délelőtt tízre kellett menni a háziorvoshoz a labor eredmények megbeszélésére.
Nem mondom, hogy nem voltam egy kicsit ideges, de abban biztos voltam, hogy ha van valami ami nem jó, és lehet rajta változtatni akkor azt meg kell tenni. Annak, meg ez az egyetlen útja.
Valamikor régen, 1985-ben mikor kiszűrtek egy szűrésnél, hogy tapintható méhdaganatom van, akkor sem gondolkodtam sokáig, hanem mentem a kórházba műtétre. Tudtam, hogy kb. 50% esélyem van a sikerre is, meg a végzetre is! De azt is tudtam, hogy ha nem vállalom a műtétet az a biztos végzet!
Most is hasonlóan éreztem, mert a már leírtakhoz hasonló jelenség, életem során még nem fordult elő velem egyszer sem. Azt még nem tudtam, hogy mit kell megoldani, de abban biztos voltam, hogy megoldom!
A betegváróban amikor odaértem, nem voltak sokan, mégis több mint egy órát vártam mire bejutottam a dokihoz. Előzetesben az asszisztensnő annyit mondott, egy nem rossz de azért van valami. Mit mondjak, ezzel nem sikerült neki megnyugtatni.
Mikor bementem a dokihoz azzal kezdte, hogy nincs komoly baj csak nagyon magas a vérsüllyedés. Elnevettem magam és azt kérdeztem, hogy ennyi?A doki csodálkozott egy kicsit , és azt mondta , hogy ennyi, de ez nem mondható jónak! De ha én ennyire viccesnek találom, akkor talán avassam be őket is!
Hát az az igazság, hogy van egy korona alatti erősen gyulladt fogam, és ezt, az csinálja! Kívülről is tapinthatóan dagadt! Akkor ez rendben van mondta, de azt is hamarosan rendbe kell tenni.
Az összes, két oldalnyi lelet igen egyhangú, mert minden negatív! Akár egy 50 év körüli ember lelete is lehetne! Egy dologra kell egy kicsit figyelni, a koleszterin, mindkét fajta egy kicsit sok, de a tol-ig határon belül van, az alsó értéktől egy kicsivel több. Erre kapok egy bogyót amiből két hetente egy szemet kell enni!
De ha csak ennyi, akkor viszont nyitott a kérdés, hogy mi történt vasárnap a bringaúton?
A hiba az volt, hogy éhgyomorra, viszonylag melegben, ráadásul nem is ittam indulás előtt sem csak egy kávét, ami még azt kevés folyadékot is elvonja a szervezetből ami az éjszaka után maradt benne!
Ezt azért én is tudhattam volna, de most már visszafelé nem tudok mit tenni, de ezután nem megyek el, valami kekszféle nélkül.És ami a fő nem iszom indulás előtt kávét.

Tus! És ezzel a DEMOKLÉSZ KARDJA marad a helyén!:-)))

Demoklés kardja.

Mint korábban írtam,reggelente bringázni szoktam a Dunaparti bringaúton. Rendszerint korán reggel mert akkor még nincs nagyon meleg. Jó hogy ennek az ősz kezdetén már nem sok a jelentősége, mert napközben is kellemes az idő. Idén nyáron már többnyire nem is egyedül, mert két, szintén nyugdíjas hölgy csatlakozott hozzám.
Így volt ez két napja, vasárnap  reggel is. Már hazafelé jöttünk amikor megálltunk, mert a vízben megláttam egy uszadék ágat, ami  kihajtott, mintha gyökerei lettek volna. Megbeszéltük, hogy az élet milyen érdekes, ha csak szikrányi lehetősége van, és nem bántják, akkor élni akar. A halálra ítélt fa kihajtott, mert élni akar!
Majd elindultunk, és ekkor történt valami, amit akkor sem, és még ma sem értek! A bringám először jobbra húzott, neki a korlátnak, majd nagy nehezen visszavettem, és közben szóltam a barátnőmnek, hogy álljon meg, mert valami baj van a bringámmal! Én is meg akartam állni, de nem tudtam, és a bringa csak ment erősen balra, és félig fent a töltés oldalban megállt, és eldőltem vele. Nem értettem, hogy mi történt, mert nem láttam rendesen, és ahogy felálltam, nem tudtam merre van a fent, és a lent, és egyáltalán nagyon zavaros volt a látásom, és a világ! Közben még a bringát is én emeltem fel, majd a barátnőm megfogta és én tettem néhány lépést jobbra majd balra, és megfogtam a bringát. Ő mondta, hogy álljunk meg, pihenjünk, mert lehet, hogy segítség kell, de én elindultam, és mondtam, hogy sétáljunk, mert valahogy haza kell érnem! Néhány méter sétálás után felszálltam a bringára és rendesen tudtam hajtani, irányítani, egyáltalán menni vele. Nem tudtam, hogy mi volt, de meggyőződésem, hogy valami agyi történés volt. A legjobb az, hogy extrém módon leesett a vércukrom és ettől volt! Esély van rá, mert mindig reggeli nélkül megyek reggel bringázni, de most hogy később világosodik, később is érek haza és addig nem eszem semmit. Akkor már elmúlt tíz óra, még viccelődtem is már megint jó lesz, ha ebédre hazaérünk:-)
Az óta nem mertem kimenni bringázni, de elmentem vérvételre, és csináltatók egy teljes labor vizsgálatot, mert szeretném megtudni, hogy mi volt, és mit tegyek, hogy többet ne forduljon elő.Csütörtökön lesz eredmény, addig nem szállok bringára!

Most már értem, hogy  hogy történhet meg  olyan, hogy a vezető rosszulléte miatt tömeges baleset fordulhat elő! Ez az állapot, ha már tud róla az ember, de akkor ha még nem tud, egy valóságos DÉMOKLÉSZ KARDJA!