Szép idő van!

Virágzó bokrok

Ilyen szép zöld a táj.

A budafoki lakótelep

Ma reggelre végre gyönyörű idő lett. Hét ágra süt a nap, és nem fúj a szél. Végre mehetek bringázni, a szokásos kora reggeli körútamra, 15,-km, a délbudai bringaúton.

Menet közben jól lehet gondolkodni, a napi eseményekről, meg a világ folyásáról. Ma van is mit, hiszen március 15-e van, nagy nemzeti ünnep. Nem vélettlen, hogy csupa kisbetűvel írom, mert szerintem inkább gyásznapnak kellene lennie. Nem igazán tudok lelkesedni egy olyan eseményért, amivel kapcsolatban egy csomo nehezen élő, és ezért könnyen befolyásolható embert kivisznek az utcára, ott tömegbe verődnek, énekelnek, szavalnak és azt mondják ez a forradalom. Ezt a felhevűlt lelkesedést egy álmodozó meglovagolja, hadsereget szervez, sok embert a halálba kerget, és amikor látszik, hogy veszíteni fog akkor elszalad a világ másik végébe. Aki nem ezt akarja, és tesz ez ellen azt kinevezi árulóvá. Ő meg, úgymond emigrál, és élete végéig vigan él, és kűldözgeti lelkesítő üzeneteit. A sok szerencsétlen kiszolgáltatott , mindenétől megfosztott ember, akit az új erőre kapott hatalom életben hagyott, még ekkor is hisz benne, pedig csúful rászedték.

Ez történt 1848-ban. Az óta minden nemzedék fejét a dicsősség fényével tömik, és vakítják, annyira, hogy még vélettlenűl sem találni olyan embert, aki a saját fejével gondolkodna. Még ma is nemzeti hősnek tartják Kossuthot, és árulónak Görgeit. Kossuth, egy álmodozó volt, Görgey meg realista, aki nem volt hajlandó tőbb embert áldozni a semmiért, és letette a fegyvert a túlerő élőtt. Sokkal emberibb volt az ő cselekedete, mint az álmodozó Kossuthé. Ezért nem viseltem soha, és nem is viselek a jövőben sem kokárdát március 15-én. Ráadásúl, ez a kokárda amit nálunk viselnek nem is magyar, hanem olasz, mert fordítva vannak a szinei. A magyar piros-fehér-zöld, amit viselnek az meg zöld- fehér-piros. Ennyire felületesek, hogy ezt sem veszik észre. Akkor nem csaoda, hogy azt sem tudják, hogy Széchenyi, meg Deák sokkal többet tedd a nemzetér, mint a Kossuth. Erről majd egy más alkalommal.

Kora reggel, nagyon jól éreztem magam a délbudai bringaúton. Szépen kezdenek hajtani a fák, meg a bokrok. Sok madár már nagyon szépen énekel, sőt fácánokat is láttam. Ketten voltak, de mire elővettem a fényképezőgépet, elmentek. Talán majd egy más alkalommal sikerűl.