Ne csak gondolj rá, tedd is meg!

Mostanában sokszor jutott eszembe, hogy végre le kellene írni hogy mostanában mi történik velem.
Ez csak azért érdekes, mert olyan dolgok történnek amik eddigi életemben nem túl gyakran fordultak elő. Konkréten az, hogy beteg vagyok. Ez a betegség már régen kezdődött de nem tudtam róla mert nem okozott feltűnő tüneteket. Pontosabban már gyermekkoromban is jelentkezett, de akkor az volt gyógymód, hogy csak jódozott sót szabad használni, és majd kinövi a gyerek. Azt hiszem ez is történt, vagy legalább is visszahúzódott, megnyugodott a pajzsmirigyem mert nem okozott semmi bajt az az óta eltelt hetven évben.
Az történt, hogy nyár végén az egyik tüdőgondozói ellenőrzésen szólt az aszisztensnő, hogy túl magas a szívritmusom. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Ráfogtam arra, hogy biztos a vizsgálat miatti izgatottságtól van.
Aztán november végén elvesztettem az egyik macskám, és láttam, hogy nem sokára követni egy másik. Ez már magában is eléggé megviselt, de december elején a kis örökbefogadott mentett macskám kezdett furcsán viselkedni. Minden látható ok nélkül menekülni kezdett valami támadó elől. Gyanús lett a dolog, mert valamikor régen volt egy macskám aki agyvérzést kapott és ő viselkedett ugyan így. Felhívtam a dokit, hogy megyünk, mert azt hiszem, hogy nagyon nagy baj van!
Amikor elmondtam neki, hogy hogyan is zajlott a dolog akkor rögtön azt mondta, hogy szerinte ez agydaganat. Én meg azonnal tudtam, hogy nincs tovább, és megint nekem kell kimondani azt amit ember nyugodt lelkiismerettel nem tehet, e most megint meg kell tennem. Megtettem, és megtörtént!
Másnap reggelre totálisan kikészültem. Valóságban a padlóra kerültem. Remegtem, hányingerem volt, és valami felfokozott élénkség de mégis egyfajta tompultság fogott el. Voltak pillanatok amikor azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Szörnyű volt. Azt hiszem ilyen lehet az amikor valaki túl adagolja a kábítószert.
Megint odajutottam, hogy két esélyem van, vagy a Dunának megyek, vagy adok egy esélyt a dokinak. Persze, hogy a másodikat választottam.
Kezdtük egy teljes laborral. Minden eredmény nagyon jó volt egyet kivéve: túl sok a pajzsmirigy hormon. Ez mindent megmagyaráz. A túl sok adrenalin felborít mindent.
Következett a szakorvosi vizsgálat, amire a háziorvostól kaptam beutalót. A bejelentkezés szabályos mutatvány volt, mert a megkapott telefonszámon soha senki nem vette fel a telefont. Végül s a netről szedtem ki egy telefonszámot amin sikerült. Nem túl sokára kaptam időpontot. Na a vizsgálat külön egy röhej volt, mert a fiatal doki kérdezgetett mindenfélét de nem engem nézett hanem a számítógépét ahová írta be a válaszaimat. Így történt, hogy endokrinológus lévén nem vette észre, hogy már valamiféle allergia is kialakult, mert csupa fekély volt a szám. Azt sem mondta, hogy mit ehetek, vagy mit nem, milyen gyógyszert szedhetek be és mit nem. Nekem kellett kitapasztalni, hogy a COPD miatt szedett szokásos gyógyszereim is, meg a szokásos kávém is összeveszik a pajzsmirigy által termelt túl sok hormonnal, és olyan tüneteket okoz hogy talán még a világvége is jobb lenne náluk!
Annyit azért megtett ez a doki, hogy felírt valami hormon szintet csökkentő bogyót, napi egy szem adagolásban., és adott egy UHbeutalót, és két hét múlva újabb vérvételt írt elő. Igaz, hogy erre, az egy szem bogyóra a háziorvos rögvest azt mondta, hogy túl kevés az adag.
Most itt tartunk, és holnap reggel megyek vérvételre.