Sikerült:-))

Egy hónap híján egy éve történt, hogy bringázás közben úgy megszédültem, hogy nem tudtam irányítani a bringát.

Idén nagyobb szerencsém volt, mert itthon történt hasonló. Ez  a szédülés néhány éve időnként előjön, és akkor néhány napra mozgás képtelenül, szobafogságra ítél.

Most is megtörtént, de ma délután kipróbáltam magam, és a bringabiztonságom egy rövid útra.

A kora reggeli , délelőtti zivatar után délutánra egész jó idő lett, és átmentem az Aldiba a macskáknak konzervért.Volt még nekik, de nem szeretem ha teljesen kifogy, mert sohasem tudom, hogy mikor kerülök olyan helyzetbe, hogy nem tudok menni, és ők akkor is éhesek, és enni kérnek.

Ez egy nagyon rövid út  mindössze néhány kilóméter, de éppen jó arra, hogy kiderüljön, hogy biztonságos-e a bringakezelésem. Nem volt különösebb baj, csak visszafelé, egy alkalommal  keveredtek össze a szemem előtt a látott képek. De gyorsan elmúlt, és nem ismétlődött, úgy hogy ha reggel jó idő lesz ,akkor megyek bringázni.

Közben csináltam néhány felhőfotót.

Megint szép az élet!

Ma már megint voltam bringázni! Igaz, hogy nem az én érdemem, mert a reggeli felkelés után órákig azon filóztam, hogy menjek vagy ne menjek! Egyszerűen nem volt bátorságom elindulni. Furcsa módon állandóan bennem van, hogy egyszer előfordult, akkor bármikor megint előfordulhat. Jó, hogy tudom mitől volt, hogy nem szabad reggeli nélkül elindulni, főleg úgy nem, hogy bizonytalan, hogy mikor érek haza, és mikor fogok reggelizni. És nem csak a reggeli, hanem a folyadék is! 
Na szóval, itt ültem a gépnél amikor is megszólalt a telefon, és a Rózsika volt. Ő az a barátnőm aki akkor is velem volt amikor a baj történt. Érdeklődött, hogy mi van velem, megvannak-e a laborleletek, és ha igen milyenek lettek? Nagyon megörültem a hívásának pláne amikor kiderült, hogy kint van a bringaúton. Egy pillanat alatt elhatároztam, hogy ha megvár, akkor megyek én is. Nagyon jó volt, mert nem egyedül mentem. A tudatom mélyén nem voltam elég biztos magamban, de így, hogy nem voltam egyedül, neki mertem vágni.
Összekaptam magam, és elindultam. Érdekes volt, mert olyan volt mintha már nagyon régen nem jártam volna arra, és a bringán sem voltam valami biztosan, de mentem, és örültem, hogy bringázom! Ugyan olyan érzés volt mint amikor a műtét után a kórházból jöttem haza a taxival, és úgy néztem a várost, mintha akkor láttam volna először. Nagyon furcsa érzés, mert közben tudtam, hogy  nem akkor jártam ott először, de valami érdekes volt, hogy az alatt a rövid idő alatt mennyi szépséget láttam a városban. Most így jártam azzal Dunaparti bringaúttal, amit gyerekkorom óta ismerek. Igaz, hogy idő közben rengeteget változott, de ezalatt a néhány nap alatt amióta nem mertem kimenni, semmit nem változott. Olyan igazi felszabadultságot éreztem! Azt hiszem a saját félelmemtől szabadultam meg. Ha jó idő lesz akkor holnap is megyünk!

Azt hiszem, tényleg megint szép az élet!

Védés, visszavágás! Tus!

Ma délelőtt tízre kellett menni a háziorvoshoz a labor eredmények megbeszélésére.
Nem mondom, hogy nem voltam egy kicsit ideges, de abban biztos voltam, hogy ha van valami ami nem jó, és lehet rajta változtatni akkor azt meg kell tenni. Annak, meg ez az egyetlen útja.
Valamikor régen, 1985-ben mikor kiszűrtek egy szűrésnél, hogy tapintható méhdaganatom van, akkor sem gondolkodtam sokáig, hanem mentem a kórházba műtétre. Tudtam, hogy kb. 50% esélyem van a sikerre is, meg a végzetre is! De azt is tudtam, hogy ha nem vállalom a műtétet az a biztos végzet!
Most is hasonlóan éreztem, mert a már leírtakhoz hasonló jelenség, életem során még nem fordult elő velem egyszer sem. Azt még nem tudtam, hogy mit kell megoldani, de abban biztos voltam, hogy megoldom!
A betegváróban amikor odaértem, nem voltak sokan, mégis több mint egy órát vártam mire bejutottam a dokihoz. Előzetesben az asszisztensnő annyit mondott, egy nem rossz de azért van valami. Mit mondjak, ezzel nem sikerült neki megnyugtatni.
Mikor bementem a dokihoz azzal kezdte, hogy nincs komoly baj csak nagyon magas a vérsüllyedés. Elnevettem magam és azt kérdeztem, hogy ennyi?A doki csodálkozott egy kicsit , és azt mondta , hogy ennyi, de ez nem mondható jónak! De ha én ennyire viccesnek találom, akkor talán avassam be őket is!
Hát az az igazság, hogy van egy korona alatti erősen gyulladt fogam, és ezt, az csinálja! Kívülről is tapinthatóan dagadt! Akkor ez rendben van mondta, de azt is hamarosan rendbe kell tenni.
Az összes, két oldalnyi lelet igen egyhangú, mert minden negatív! Akár egy 50 év körüli ember lelete is lehetne! Egy dologra kell egy kicsit figyelni, a koleszterin, mindkét fajta egy kicsit sok, de a tol-ig határon belül van, az alsó értéktől egy kicsivel több. Erre kapok egy bogyót amiből két hetente egy szemet kell enni!
De ha csak ennyi, akkor viszont nyitott a kérdés, hogy mi történt vasárnap a bringaúton?
A hiba az volt, hogy éhgyomorra, viszonylag melegben, ráadásul nem is ittam indulás előtt sem csak egy kávét, ami még azt kevés folyadékot is elvonja a szervezetből ami az éjszaka után maradt benne!
Ezt azért én is tudhattam volna, de most már visszafelé nem tudok mit tenni, de ezután nem megyek el, valami kekszféle nélkül.És ami a fő nem iszom indulás előtt kávét.

Tus! És ezzel a DEMOKLÉSZ KARDJA marad a helyén!:-)))

Demoklés kardja.

Mint korábban írtam,reggelente bringázni szoktam a Dunaparti bringaúton. Rendszerint korán reggel mert akkor még nincs nagyon meleg. Jó hogy ennek az ősz kezdetén már nem sok a jelentősége, mert napközben is kellemes az idő. Idén nyáron már többnyire nem is egyedül, mert két, szintén nyugdíjas hölgy csatlakozott hozzám.
Így volt ez két napja, vasárnap  reggel is. Már hazafelé jöttünk amikor megálltunk, mert a vízben megláttam egy uszadék ágat, ami  kihajtott, mintha gyökerei lettek volna. Megbeszéltük, hogy az élet milyen érdekes, ha csak szikrányi lehetősége van, és nem bántják, akkor élni akar. A halálra ítélt fa kihajtott, mert élni akar!
Majd elindultunk, és ekkor történt valami, amit akkor sem, és még ma sem értek! A bringám először jobbra húzott, neki a korlátnak, majd nagy nehezen visszavettem, és közben szóltam a barátnőmnek, hogy álljon meg, mert valami baj van a bringámmal! Én is meg akartam állni, de nem tudtam, és a bringa csak ment erősen balra, és félig fent a töltés oldalban megállt, és eldőltem vele. Nem értettem, hogy mi történt, mert nem láttam rendesen, és ahogy felálltam, nem tudtam merre van a fent, és a lent, és egyáltalán nagyon zavaros volt a látásom, és a világ! Közben még a bringát is én emeltem fel, majd a barátnőm megfogta és én tettem néhány lépést jobbra majd balra, és megfogtam a bringát. Ő mondta, hogy álljunk meg, pihenjünk, mert lehet, hogy segítség kell, de én elindultam, és mondtam, hogy sétáljunk, mert valahogy haza kell érnem! Néhány méter sétálás után felszálltam a bringára és rendesen tudtam hajtani, irányítani, egyáltalán menni vele. Nem tudtam, hogy mi volt, de meggyőződésem, hogy valami agyi történés volt. A legjobb az, hogy extrém módon leesett a vércukrom és ettől volt! Esély van rá, mert mindig reggeli nélkül megyek reggel bringázni, de most hogy később világosodik, később is érek haza és addig nem eszem semmit. Akkor már elmúlt tíz óra, még viccelődtem is már megint jó lesz, ha ebédre hazaérünk:-)
Az óta nem mertem kimenni bringázni, de elmentem vérvételre, és csináltatók egy teljes labor vizsgálatot, mert szeretném megtudni, hogy mi volt, és mit tegyek, hogy többet ne forduljon elő.Csütörtökön lesz eredmény, addig nem szállok bringára!

Most már értem, hogy  hogy történhet meg  olyan, hogy a vezető rosszulléte miatt tömeges baleset fordulhat elő! Ez az állapot, ha már tud róla az ember, de akkor ha még nem tud, egy valóságos DÉMOKLÉSZ KARDJA!

 

Egy váratlan elismerés.

Egyik reggel a Duna parton éppen fotózgattam, amikor egy kutyát sétáltató hölgy, -akit a lakóterületről látásból ismerek,- megkérdezte , hogy nem az enyém-e az az erkély ahol az a sok virág van? És leírta az én erkélyemet, mondván, hogy a neten véletlenül rátalált. és nagyon ismerős volt neki:-)
Mondanom sem kell, hogy nagyon kihúztam magam, és igen csak sütkéreztem a dicséretben!
Most az utcáról nézve így néz ki.

Úgy látom jövőre is lesznek fűszerek, mert a legtöbb virágzik, akkor pedig mag is lesz, mert a darazsak is szorgoskodnak. Ez a borsikafű.

                                                           Ő a majoránna.

                                                                       Ő meg a bazsalikom.

                                                                         Ő pedig a citromfű.

Tanulok!

Pont egy hete totálisan tönkrement a gépem. Egészen furcsa érzéseim voltak tőle. Érdekes volt, mert ugyanaz  a pánik fogott el, mint amikor bezáródtam egyszer a lakásba.
Az történt ugyanis, hogy  szabin voltam itthon, a testvérem meg reggel elment dolgozni, és tévedésből az én kulcsommal zárta be az ajtót, majd gondosan zsebre tette, és nem vette észre, hogy a másik zsebében is van egy példány. Az volt az övé! Így én ott maradtam kulcs nélkül, bezárva. Egészen délig, mikor elakartam menni nem is volt semmi baj, de akkor rájöttem, hogy be vagyok zárva! Szép lassan olyan pánik vett erőt rajtam, hogy alig bírtam uralkodni magamon, hogy ne törjem ki az ajtót! Akkor jöttem rá, hogy ez bizony zártsági fóbia! Addig nem tudtam, hogy nekem ilyen van!
Ez után mindig vigyáztam, hogy ne kerüljek olyan helyzetbe, hogy esetleg bezáródom valahová. Lifttel sem szerettem menni, inkább gyalogoltam a lépcsőkön ha olyan épületben dolgom ahol magasabb emeletre kellett menni. Egyszer fordult elő, hogy egy tíz emeletes ház, nyolcadik emeletére kellett mennem. Hát megpróbáltam a liftet . És mi történt? Megállt a a lift a harmadik és a negyedik emelet között. Pillanatok éreztem, hogy szorul a torkom, és jön a pánik. Ijedtemben megnyomtam a következő emelet gombját, és megtörtént a csoda: elindult a lift és következő szinten megállt, és kinyílt az ajtó. A puskagolyó nem hagyja el gyorsabban a csövet, mint akkor én a liftszekrényt!
Na azóta sem szálltam liftbe. Szerencse, hogy nem is volt rá szükségem!:-))

Visszatérve a gépemhez. Tanulok, tanulok, mert kaptam egy teljesen új szervert, új programokkal, és most úgy érzem magam, mint az újszülött, mert minden keresés, minden funkció másképp működik, így minden vicc új. Egy hét alatt jutottam idáig, hogy talán közzé is tudom tenni a szöveges részt. Na próba szerencse!

Visszatérés!

Lassan egy éve lesz, hogy nem jártam erre. A blog címét ma is igaznak érzem, de némi változtatást azért tennék. Pl. így: Az élet szép, nem rajtam múlik. hogy még szebb legyen! Nem rajtam múlik, mert azt a sok negatív változást nem nagyon tudom ellensúlyozni, ami az utóbbi időben ránk zúdul. Ez az elsődleges oka annak, hogy nem szívesen írogatok mostanában. Nem szívesen, mert panaszkodni nem szeretek, és amíg nincs megoldás, és állandó a bizonytalanság addig minden történés leírása panasznak tűnik. Azért igyekszem magam egy kicsit összeszedni, és legalább a blogommal megbeszélni azt amit egyre kevesebb emberrel az ember meg mer osztani. A napi élet nagyon kezd hasonlítani ahhoz amit egyszer, az '50-es években átéltünk., Jóformán másra nem futja a lelkierőből és gondolkodásból csak arra, hogy elég legyen a pénz minden kiadásra. Vagy ha nem biztos, hogy elég, akkor mi az, ami elmaradhat, ami nélkülözhető! Sokszor elég elkeserítő, hogy nagyon nehéz volt az élet a gyerekkoromban, majd a felnőtt koromat, mint annyi más ember becsülettel végigdolgoztam, és reméltem, hogy nyugodt nyugdíjas élet következik. Hát az utóbbiban nagyot tévedtem! Na ez az amit csak úgy lehet leírni, ha az ember alaposan végig gondolja, hogy rendesen sorba szedi a dolgokat! Ezen gondolkodom már egy ideje, és remélem, hogy lassan eljutok addig, hogy merjem leírni!