Az értékek viszonylagossága.

Néhány napja találkoztam egy régi ismarősömmel, és azóta nem hagy nyugodni néhány gondolat.

Ahhoz, hogy érthető legyen a vele kapcsolatos problémám, néhány mondattal jellemezni kell az illetőt. Egy átlagos, de igen erőszakos természetű nőröl van szó, aki a kűlső szemlélélő számára sikeresen vette az élet által számára állított akadájokat. Mindig többet gondolt magáról, mint valójában volt. Kíváncsisága folytán, igyekezett mindenkiröl bizalamas információkat szerezni, amit, ha a helyzet úgy hozta, fel is használt a maga javára. Ahhoz, hogy a világ szemében növelje a saját értékét, mindig a valóságnál jobbnak, szebbnek, okosabbnak tüntette fel magát. Ha érdekei úgy kívánták, még a hazugságoktól sem riadt vissza.

Egy időben ugyanazon a munkahelyen dolgoztunk, és ez a tény sem zavarta abban, hogy a szomszédoknak azt állítsa, hogy az övé a vállalkozás amiben mind a ketten alkalmazottak voltunk. Erre úgy jöttem rá, hogy az egyik szomszédasszonyom azt kérdezte tőlem, hogy milyen főnök az illető. Mire én azt válaszoltam, hogy nem tudom, mert nem főnök, hanem ő is egy munkatárs, akár csak én. Erre a szomstédasszonyom ugyancsak meglepődött, és akkor mesélte, hogy mindenkinek azt modja, hogy az övé a vállakozás.

Több esetben felháborodva nesélte, hogy a lányát megint megbüntette a BKV ellenőr, pedig már milliószor megmondta neki, hogy azért van szeme, hogy figyeljen oda, ha jön az ellenőr, akkor szálljon le a járműröl. Mikor mondtam neki, hogy az még nem jutott eszedbe,hogy bérletet kellene venni a lányodnak, arra azt modta, hogy csak nem képzelem,hogy ezeknek ő fizetni fog. Máskor meg elmesélte, hogy a szupermarketből a zsebében hozta ki az édeskét. Mikor mondtam neki, hogy ez lopás, meg a BKV lógás is lopás, azt válaszolta, hogy ezek apróságok. Teljesen felháborodott mikor mondtam neki, hogy a lopás mint cselekmény nem attól az ami, hogy mekkora az érték. Ami nem az enyém, azt nem vehetem el, akármilyen kis dologról is legyen éppen szó.

Ez az ember fogadott engem valamelyik nap nagy felháborodással, hogy mi van ebben az országban. Itt a kormány kilopja az emberek zsebéből a megélhetés lehetőségét. Mindenféle mondva csinált, ma igen gyakran hangoztatott dolgokkal jött elő, mint a vizitdij, tandíj, meg a népszavazás. Amikor mondtam neki, hogy egy dolgot mondjon amit a kormány ellopott, és nem csak hazugság, hanem bebizonyított tény, akkor nem tudott mit mondani, csak azt hogy a miniszterelnök maga mondta, hogy hazudtak éjjel nappal, akkor pedig biztos, hogy loptak is.

Mondtam neki, hogy te sem vagy egy szent, mert te is össze vissza hazudoztál. Erre csak annyit mondott, hogy " de én nem lopok".

Ebben a dologban az a nagyon szomorú, meg ijesztő, hogy az úgymond kicsi lopás már nem is lopás, egyszerűen észre sem veszik az emberek,hogy az éppen olyan erkölcstelen dolog mint a hatalmas értékü sikkasztás. Azt hiszem ez a dolog úgy működik, hogy aki hajlamos a jogtalanságok elkövetésére, az ha alkalma adódik rá akkor megszegi a törvényt, a jó erkölcsöt, és meg van győződve róla, hogy csak a más által elkövetett cselekmény a bűn, de ő maga élelmes, ügyes ember.

Ezen valahogy változtatni kellene, mert ez a lejtő, és ezen megállni nem lehet, csak valahol a GÖDÖR alján.