Szabadság, vagy kitaszítottság?

Már többször írtam a délbudai Dunapart környékén tanyázó hajléktalanokról. Valamelyik nap megint a Dunaparton bringáztam, és meglepödve láttam, hogy nemcsak a műut mentén a bokros területen vannak sátrak, hanem közvettlenül a vízparton is. Egészen lent a vízmél, ha egy kicsit emelkedik a vízszint már el is önti a sátrat. Probáltam fotózni, de nem nagyon mertem, mert egyedül voltam, és nem igazán békés természetű emberek. A víz mellett növő bokrokat terítették le valami textil félével, a sarkait a bokor ágaihoz rögzítették, és kész volt a fedél. Egyszerűen elképesztő.

Egy másik sátor kissé feljebb van a fák között, elötte éppen főztek. Gondoltam megkérdezem, hogy engedik-e, hogy lefotózzam őket, de nem mertem, mert nem szeretnék bajba kerűlni.

Valmikor január elején, villamossal mentem az Aushanba vásárolni, és ott a villamos megállóban hangoskodtak, ittak ,cigarettáztak. Két kutya is volt a környékükön, mindkettö igen sovány volt. Az egyik egy, szerintem nagyon szép kiállásu németjuhász keverék volt, a másik egy kis testű szintén valami keverék. Nagyon sajnáltam őket, mert éhségükben, vagy mert annyira szomjasak voltak, nemtudom, de a havat ették. Volt ott egy befagyott tocsa és a kissebbik igyekezett valamit kikaparni a jég alól. Azt hittem a szívem megszakad a látványtól. És a helyett, hogy adtak volna nekik valamit enni, elzavarták őket. Ezt tették azok az emberek akik legalább olyan szerencsétlenek, mint azok a kutyák. Mindössze egyettlen külömbség van köztük, nevezetesen az, hogy a kutya nem saját magát tette ilyen szerencsétlenné. És még ebben a kitaszított helyzetében is az ember közelségét keresi, mert valakihez tartoznia kellene, szeretne valakit szeretni, és nem utolsó sorban enni, inni és melegséget kapni. Ha nem lehetséges, mert az ember nem engedi akkor kénytelenek falkába verődni és úgy élelmet szerezni. És akkor, az ember, aki állítólag értelmes, gondolkodni tudó lény, aki saját maga idézte elő ezt a helyzetet, minden eszközzel igyekszik megsemmisíteni a falkát. Pedig nem tettek mást, nem követtek el semmi bűnt, csak élni szerettek volna.

Néhány nap után, ezzel a kistestű kutyával találkoztam a délbudai bringaúton. A másikat, a nagybbikat nem láttam sehol.