Tényleg szép!

Már tegnap óta azon gondolkodom, hogy én alapvetően egy szerencsés ember vagyok. Az igaz, hogy a kűlső szemlélő számára ez némi magyarázatra szorúl.

Ugyan is,egy sajátjogú nyugdíjjal rendelkező, egyedül álló, és élő nyugdíjas nő vagyok, és ráadásul még csak a lottón sem nyertem. Ha csak ezt a kijelentést nézem, akkor elég nehéz helyzetben vagyok. De, ha a dolgok mögé nézek akkor kiderűl, hogy én egy gazdag ember vagyok. Miért is?

Nézzük meg egy kicsit más szemmel.

Egyedül álló és élő: tehát azt csinálok amit akarok, odamegyek ahova akarok és akkor amikor akarok.

Nő vagyok: tehát mindent meg tudok csinálni magam körül. Főzni, mosni, takarítani, sőt még kissebb javításokat is a lakásban. Az sem utólsó, hogy van lakásom ahol minezeket megcsinálhatom.

A lottón sem nyertem: nem baj, mert legalább minden héten várom, hogy hátha nyerek, és tervezgethetem, hogy kinek, kiknek hogyan tudnák segíteni az életük megkönnyítése érdekében. Ezek a nyerési várakozások, még az édesanyám lottói lévén lehetségesek. Tőle hallottam mindig, hogy, " ha, egyszer nyernék akkor, soha többé nem lenne gondotok, mert mind nektek adnám." Szegénykém sohasem nyert, de én mindig azt hallom amikor és ahogy ezt mondja, és ezért nem hagyom el a lottóit.

Egész életemben dolgoztam: tudtam dolgozni, mert egészséges voltam és vagyok. Volt munkám, és szerettem is dolgozni. Munka mellett tanúltam, de csak azért mert tudtam és lehetett. Még nyugdíjas koromban is tanúltam és csináltam új dolgot. Mindig igyekeztem elfoglalni magam, soha nem hagytam magamnak üresjáratot. Még a szabadidőmben is olyan dolgot csináltam aminek értelmét láttam és szerettem is csinálni. Ilyen dolog volt a madártenyésztés, majd amikor ezt abbahagytam, akkor a macskatenyésztés. Mindkettőben elég szép eredményeket értem el. Minkettőhöz sokat kellett tanúlni, sok szakirodalmat olvasni. Érdekes volt, szívesen csináltam.

Közvettlen családom nincsen, de van egy testvérem és neki gyerekei akik törődnek velem, odafigyelnek rám. Tehát egyedül élek, de mégsem vagyok teljesen egyedűl. Két éve tőlük kaptam a lehetőséget arra, hogy kapcsolatokat építsek és tartsak. Tőlük kaptam a számítógépet, meg egy fényképezőgépet, hogy művelni tudjam egyik kedvenc elfoglaltságomat, a fényképezést. Kaptam tőlük egy kerékpárt, hogy amíg bírom, bringázzak. Ez a másik, kedvenc időtöltésem. Tegnap, elmentem a Kopaszi Gáthoz. Tavaly nyáron kezdték építeni, szépíteni. Egy nagyon szép szabadidő park lett belőle. Jó odamenni. Mennek is sokan sétálni, levegőzni, ki gyalog ki biciklivel. Sokat fogok oda járni a nyárom, mert azt hiszem, hogy jó képeket lehet majd csinálni.

Ezekért a dolgokért mondom, hogy igenis gazdagember vagyok! Tudok menni, todok tenni, és meglátom a szép és jó dolgokat, ha mégoly kicsik is azok, adott esetben. Mert tudom, hogy a legkissebb dolognak is lehet örülni, hiszen sok apró dologból épül fel az életünk. Szép lehet egy fa, egy virág, egy fényhatás, amikor felkel, vagy lenyugszik a nap. Csak meg kell látni mindezt. Drága édesanyám mindig azt mondta, hogy " ne csak nézz, hanem láss is"! Igen, ezért is gazdag és szerencsés ember vagyok, mert ilyen édesanyám volt!