Jön a tavasz...

Tegnap megint voltam csi-kung foglalkozáson. A csoport nagy része ott volt. Azt nem értem, hogy már több éve együtt meditálunk, és egyik másik csoporttag olyan idegenül viselkedik, mintha semmi köze nem lenne társasághoz. Ez azért nem jó, mert a negatív energiák nagyon elnyomják a meditáció jó hatását. Nem igazán tudnak érvényesülni a pozitív hatások.

Minden foglalkozást elméleti résszel kezdünk, úgy hogy, a foglalkozásvezető kiosztja az elolvasni való lapokat, csendben sáját magunk olvasunk, majd ha van kérdés akkor megbeszéljük. Legtöbbször van mit megbeszélni, de tegnap senki sem szólalt meg. Az igaz, hogy nem először olvastuk a témát, de ezek annyira érdekes, és kézenfekvő dolgok, hogy szinte nem is gondolkodik rajtuk az ember. Pedig, igazán mély és nagy igazságok is vannak köztük. Igaz, hogy számomra csodaszámba menő dolgok is előfordúlnak. Pl., hogy egy csí-kung mester meglátogat egy halálos beteget, és az a látogatás hatására meggyógyul. Ez, szerintem így nem lehet igaz, mert vagy nem volt olyan beteg, vagy nem gyógyúlt meg, csak esetleg nem rosszabodott tovább, és még sokáig tudott abban az állapotban tevékenykedni. Hiszek az ember szellemi erejében, meg abban, hogy a pozitív gondolkodásnak van állapot javító hatása, de ez nem csoda. Ez egy olyan életmód kialakítása, amiben a szervezet a természettől adott, és kialakított funkcióját a lehető leg jobban tudja ellátni. Ez nem kevés, mert ez szellemi és testi tevékenység egyszerre. Az az érdekes ebben, hogy ha az ember jól csinálja akkor még a környezetének használhat vele.

A tegnapi foglalkozásban az volt a fúrcsa, hogy ott helyben senkinek sem volt kérdése, megbeszélni valója, de mikor mentünk haza, a folyosón meghallottam amint az két társunk, ott felytette ki a véleményét, csak kettőjük között. Ezt nem tartom helyesnek, mert ebböl senki sem tanul, nem hasznos senki számára. Sokkal jobb ha megvitatjuk a problémákat, mert abból sok minden kiderülhet. Az is, hogy ki nem gondolja jól, és az is hogy, hogyan kellene máskép gongolni, mi a helyes. Csak úgy tudunk segíteni egymásnak, ha tartjuk egymást annyira fontosnak, hogy megbeszéljük egymással a bennünket érintő témákat. Azt hiszem ezt úgy hívják, hogy egymás tiszteletbe tartása.

Eddig szerettem odajárni, ha ezt többször is tapasztalom, akkor nem biztos, hogy szeretni fogom.

A foglalkozás után, elbringáztam a Kostolányi térre, az optikushoz, mert a szemüvegem szárát meg kellett javítani. Utána, átmentem a Feneketlen Tóhoz és egy kicsit fotóztam. Negyon szép az park, csak az a baj, hogy sok ember nem becsüli meg azt kevés kis zöld területet amit a város biztosítani tud. Rengeteg szemetet szórnak szét, a tó körül több helyen felgyújtották a nádast.

Az érdekes az, hogy még így is ott vannak a vadkacsák. Ha a nád újra nő mnegint fészkelnek és költenek. Néhány fa már egy kicsit zöldül, de még csupaszok az ágak. Ha kilombosodnak, akkor megint kimegyek fotózni.