A gondolat folytatódik......

Amióta láttam a hajléktalan telepet, azóta bármit csinálok, nem tudok szabadúlni a gondolattól, hogy a hajléktalanná válásnak mik a valódi okaik?

Lehet, hogy ez is, mint minden más, a gyermekkorban keresendő. Az én korosztályomat még az u.n. poroszos nevelési módszerrel nevelték. A fő motivuma ennek az volt, hogy mindig megmondták, hogy mit szabad csinálni, és mit nem. A sírás, vagy a szeretet nyílvánítása a gyengeség jele volt. Ez azt eredményezte, hogy kifelé mindig a magabiztosságot kellett mutatni, még akkor is, ha valami lelki problémája volt a gyereknek. Ennek következtében a legtöbb gyerek magányosan, és szeretethiányosan élte mindennapjait. Hogy ez ellen valahogy védekezzenek, a gyermekek egy része az erőszakosságig, a társai feletti uralkodásig fokozta a kifelé mutatott erőt, miközben belül magányos volt.

A másik csoport, a magát mindennek alávetők csoportja. A békesség kedvéért, nem tíltakozik, eszébe sem jut, hogy ő másképp szeretné, aláveti magát a nálánál erőssebnek vélt társainak. Ez nagyobb létszámu csoport.

A harmadik személyiség ( nem vélettlenül mondom, hogy személyiség), próbálja érvényesíteni a saját gondolatait, elképzeléseit. Ők nagyon kevesen vannak, és éppen ezért, fizikailag gyengébbek mindkét csoportnál. Az életük során ök lesznek a mágányos farkasok, akik a sáját eszük után mennek, és talán őket éri a legkevesebb baj, ők kevésbé kiszolgáltatottak az előző két csoportnál.

Később az életük különböző szakaszaiban, mikor már nekik kellene dönteni, mert már senki nem mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor az előző két csoport tagjai gyakran roszzul döntenek.

Akkor kezdődik a kálváriájuk. Csalódnak mindenben és mindenkiben. Elvesztik a barátaikat,( kérdés, hogy barátok voltak-e), a családjukat, a munkájukat. Rendszerint az alkoholtól várnak, bíztatást, segítséget, valami hiánypótlást. A számlák kifizetettlensége miatt a lakás is elvész.

Ez már a teljes kiszolgáltatottság, következik a hajléktalanság, amikor az ember senkinek sem fontos, senkinek sem hiányzik.

Azt hiszem, hogy nagyrészt attól függ az ember boldogulása, hogy mit kapott az előző nemzedéktől, és amit kapott azt hogyan tudja a maga számára hasznosítani.