Kihunyni készül egy földi Csillag fénye.

Sírással kűzködve írom ezeket a sorokat. Ugyanis mára bizonyossá vált, hogy Fánika macskám soha sem fog meggyógyúlni. Sőt már csak órái vannak, ebben a földi életben.

Már napok óta nem avett, tegnaptól már nem is ivott.

Csont és bőrre fogyott, elveszett minden ereje.Már nem tud lábra állni, de még mindig az almos tálra akart menni.

Ha megsímogatom, még mindig markolászik a mancsával. Dagasztani akar. Tudja, hogy én mentem oda hozzá, még mindig van kapcsolata velem.

Ő már nálam született 14 évvel ezelött. Annak a bérkandúrnak az egyik lánya aki behozta a halákos vírust a tenyészetbe. Az anyja, az első tenyészmacskám volt. Ő már évekkel ezelött elköltözött a csillagok közé. Most a lánya készül találkozni vele. Mikor végleg ellobban élete lángja, elindul a fény felé, hogy az égen egy új Csillag jelenjen meg.

A lelkem egy darabját magával viszi.