Már megint vesztésre állok!

Mikor úgy dönt az ember,hogy életét megosztja egy másik élőlénnyel, akkor azt is tudnia kell, hogy előbb utóbb az elválás napja is el fog jönni. Most éppen egy ilyen periódusban vagyok.

Macskacsaládom két tagja is gyengélkedik. Mindketten 14 évesek. Ez egy macskánál szép kornak mondható. Az egyik egy ivartalan kandur, a másik egy emlődaganatos nőstény. Ebben a korban, az ujabb műtét már koskázatos, mert nem tudni, hogy reagál az altatásra.

A kandurnak két évvel ezelött az összes fogát kikellett húzni, mert már a nyálkahártyája is gyulladásos volt a roszz fogaktól. Sőt megindúlt a nyálkahártya sarjadzása is, ami ugyancsak rák veszélyes állapot. Nála kb. egy évvel ezelőtt alkúlt ki olyan állapot, hogy nem akart enni, de konzervet pépesítettem neki, amibe a gyógyszert is betudtan adni. Így a nehezén túljutott, de a légutakra húzodott gyúlladás nem múlt el, sőt mára már annyira súlyosbodott, hogy véres váladék folyik az orrából. Állandóan fertőtlenitem az orrát. A napokban csecsemőnek való orrsprét vettem, azt csepegtetem neki. Azt hiszem ez valamit javít a helyzeten. Mintha rittkábban kellene tisztítani az orra környékét. Ő eszik rendesen, a kondiciójával nincs baj, sőt nagyon kövér és a kevés mozgás kövekeztében még hízott is . Sokszor segítek neki, hogy a rekamiéra feltudjon ugrani. Nagyon ragaszkodó, amerre megyek a lakásban, jön utánnam, és mindig mellettem helyezkedik el. Sőt, ha a TV néző fotelba ülök, akkor jön az ölembe, és dorombol.

A lány macska, sajnos már napok óta egyre kevesebbet eszik. Konzervet pépesítettem neki, és azt sem akarja enni. Neki a gyógyszert betudom adni . Tulajképpen nem is gyógyszer, hanem C vitamin. 50mg-os bogyó minden nap. Ez egy kicsit megtámogatja az immunrendszerét. Inni látom, de enni nem akar. Már csak csont és bőr. Azt csodálom, hogy egyáltalán még tud járni. Szegénykém még dorombol is, meg dörgölődzködik. és várja, hogy símogassam. Persze, hogy símogatom, meg dédelgetem, hogy ez az utolsó néhány napja szép legyen. Nem akarom, hogy valami idegenséget érezzen. Igyekszem vele vidám hangon beszélni, mert nem akarok szomorú légkört teremteni, mert abból megérezné, hogy valami baj van. Szegénykém, hozzám még odajön, dorombol és hízelkedik, de a többietől elhúzódik. Nem szereti, ha lökdösik, vagy ha ráfekszenek. Nem akarok istent játszani, hogy én döntsem el, hogy meddig tart az élete, de ha úgy látom, hogy netán fájdalmai lennének, akkor a végső döntés mégis csak az enyém lesz. Nagyon félek tőle, mert elég kegyettlen dolog. Ő nem érez belőle semmit, de én úgy érzem, hogy becsaptam őt, visszaéltem a helyzettel, hiszen ő már nem tud, és talán nem akar védekezni. Sokkal jobban szeretem a természet jelölte utat, de nem érdemel szenvedést. Nagyon nehéz lesz a búcsu, de azt hiszem, hamaroson bekövetkezik. A veszteség nagy lesz, de el kell fogadni, mert ez is az élethez tartozik.

A többiek szeretete majd segít a hiány elviselésében.