Itthon, otthon!

Most értem csak igazán, hogy mit jelent az, hogy OTTHON.

Már napok óta nem tudok kimenni, mert a lefagyott ónosesőt senki sem takarítja a ház elött.

Ez egy 60 lakásos társasház, fizetünk egy takarítót. Nem tudom, hogy miért nem takarítja a járdáról a havat, meg a jeget. Lehet, hogy nincsenek itthon, vagy talán valami baja van? Bármi is van a járda , meg a bejárati lépcső járhatattlan. Ez a pasi, azért véllalta a takarítást, mert ,mukanélküli lett, és ez egy kis jövedelmet biztosított neki. Van családja is, egy neje, meg két kislánya. A neje gyermekorvos, és annyira fennsőségesebbnek tartja magát a szomszédainál ( tőlünk), hogy alig akar köszönni. Na ezek után nem várható, hogy odáig leerszkedjen, hogy ő takarítsa el a havat, meg a jeget. Így aztán, ha még sokáig nem olvad el, akkor itt leszünk szobafogságon. Ugyan is ebben a lépcsőházban a 12 lakó közül 8 nyudíjas a többi meg látástól vakulásig dolgozik. Nem beszélve arról, hogy nem azért fizetünk, hogy a munkát mégis mi végezzük el.

Az a szerencsém, hogy elég jól el tudom magam foglalni, és jól érzem magam itthon, még ha egyedül vagyok is. Persze ez nem teljesen igaz, mert itt vannak a macskáim, és ők adnak elfoglaltságot is meg szórakozást is. Még akkor is , ha nem tartom őket ember pótlónak. Nagyon sok szeretetet és ragaszkodást adnak az embernek. Nagyon sokan nem értik ezt, vagy félre értik. Feleslegesnek találják a rájuk fordított érzelmeket és energiát, nem beszélve az anyagiakról. Pedig ők hálásak minden jószóért, minden törődésért. Bennük még nem csalódtam, és nagyon remélem, hogy ők sem bennem. Nem beszélve arról, hogy nagyon jó elfoglaltság velük törődni, őket gondozni.

Sokat gondolok ilyenkor, az elhagyott emberekre és állatokra. Az igaz, hogy az állatokat jobban sajnálom, mert ök nem tehetnek arról, hogy hajléktalanok lettek. Az állatokat mindig az emberek teszik kiszolgáltatottá. Egy darabig aranyos, mert kicsi, mert szórakoztattja a gyereket, de hamar kiderül, hogy költeni kell rá, hogy időt kell rá fordítani , nem beszélve a vele kapcsolatos munkáról. Akkor, már nem kell, kidobják az utcára és mehet amarre lát! Ráadásul az álatkáját kereső gyermeknek, még hazudnak is , hogy elveszett!

A hajléktalan embert is sajnálom, de szerintem ők saját maguk is tehetnek valamennyire a sorsuk alakulásárol. Az igaz, hogy sok aljas ember is van aki kihasználja a másikat, és elég sokan-az óvattlanságuk miatt- ilyen embereknek esnek áldozatul. Nekik kellene valami módon segíteni, mikor csalással elveszik tőlük azt, amijük addig volt, ami az élet lehetőségét jelentette számukra. Ilyenkor, feladják és nem tesznek semmit azért, hogy a sorsuk jobbra forduljon.

Pedig, igen is tenniük kellene érte!

Ezért hiszek abban, hogy: AZ ÉLET SZÉP, TEDD MÉG SZEBBÉ!