Napokig esett a hó. Csend volt, és minden fehér. Ilyenkor az ember nem látja azt rengeteg szétszórt szemetet amivel a felelőtlen ember elcsufitja a környezetét. Nem hallatszik az autók zaja,sem, mert szinte csak suhannak a frissen esett havon.
Majd kezdődik a takarítás, jönnek a hókotrók, meg a sószórók és a nyomukban újra fekete lesz az út. Már nem csendesek az autók sem, és fekete latyak folyik mindenfelé, a szétszórt szemét újra szemünk elé kerül.
Erről az ember születése és felnövekedése jut eszembe.
Mikor megszületik egy csecsemő, hoz magával egy fehér könyvet, tele üres lapokkal. Majd születése napjától minden nap kerül bele valami. Először a szülei írják tele az oldalkat, majd egyszer csak rájön, hogy már ő is tud bele írni. Az elején csupa szép, meg jó kerül a lapokra, vidám történetekkel. Néha egy egy halvány felhőcske látszik, mikor épp egy lázas betegség érte a gyermeket, de ez hamar elmúlik, és megint szép események gazdagítják a könyvet. Mikor már ő is tölti a lapokat akkor több a sötét folt, titkai is vannak, amiből néha még bajok is kerekednek, de a szülőktől korábban kapott alapokkal könnyen túl jut ezeken a bajokon.
Egy kínai mondás szerint: gondolj a forrásra, mikor vizet iszol.
A forrás tiszta vize lehet, hogy sok szennyet szed össze mire hozzád elér, de a végén mégis oltja szomjad. Eléri a célját, betölti a feladatát,: életet ad.
Így teszi ezt a leesett, majd pocsojává vált hó is, meg a kisebb-nagyobb bajok közepette felnött ember is.
Ezért van az, hogy nagyon szeretem a frissen leesett havat, de nam sajnálom mikor elolvad, mert a nyomában mindig új élet fakad
Majd kezdődik a takarítás, jönnek a hókotrók, meg a sószórók és a nyomukban újra fekete lesz az út. Már nem csendesek az autók sem, és fekete latyak folyik mindenfelé, a szétszórt szemét újra szemünk elé kerül.
Erről az ember születése és felnövekedése jut eszembe.
Mikor megszületik egy csecsemő, hoz magával egy fehér könyvet, tele üres lapokkal. Majd születése napjától minden nap kerül bele valami. Először a szülei írják tele az oldalkat, majd egyszer csak rájön, hogy már ő is tud bele írni. Az elején csupa szép, meg jó kerül a lapokra, vidám történetekkel. Néha egy egy halvány felhőcske látszik, mikor épp egy lázas betegség érte a gyermeket, de ez hamar elmúlik, és megint szép események gazdagítják a könyvet. Mikor már ő is tölti a lapokat akkor több a sötét folt, titkai is vannak, amiből néha még bajok is kerekednek, de a szülőktől korábban kapott alapokkal könnyen túl jut ezeken a bajokon.
Egy kínai mondás szerint: gondolj a forrásra, mikor vizet iszol.
A forrás tiszta vize lehet, hogy sok szennyet szed össze mire hozzád elér, de a végén mégis oltja szomjad. Eléri a célját, betölti a feladatát,: életet ad.
Így teszi ezt a leesett, majd pocsojává vált hó is, meg a kisebb-nagyobb bajok közepette felnött ember is.
Ezért van az, hogy nagyon szeretem a frissen leesett havat, de nam sajnálom mikor elolvad, mert a nyomában mindig új élet fakad
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése