Ezt láttam ma reggel a bringaúton...

Orgona, amit nemsokára letépnek, és ha szerencséje van a virágnak, akkor legalább vázába kerül.

Vad repce. Nem hivalkodó, de nagyon szép. Jól mutat a fa törzse mellett.

Nem tudom a nevét, de aranyos, és sok van belőle. Nagyon vidám, lélekemelő.

Ez egy dízcserje. Sajnálom de nam tudom a nevét, de nagyon tetszik.

Babarózsa. Gondos kezek jószívvel ápolják az út mentén.

A napi rutin bringázás ma is megvolt. Nagyon szép volt a Duna.

Már reggel hatkor indulok, akkor még csend van és nyugalom. A víz teljesen síma, ma reggel még szél sem fodrozta.

Hétköznap más bringások is vannak, de hétvégén, így ma is , mint általában egyedül voltam. Mostanában még a horgászok sincsenek kint. Persze az is lehet, hogy még tilalom van, nem tudom a horgászáshoz nem értek, a szabályait sem ismerem.

Sok vadvirág nyílik, nagyon szépek, kedvesek. Olyan kevés ember veszi észre, hogy mennyi szépség látható a természetben. Így tavsszal különösen. Legtöbben csak azt tudják, hogy allargizálnak a vad növények, és legszívesebben mindet lekaszálnák. Pedig az allargia nem a pollenek miatt alakul ki, hanem amiatt a sok vegyszer miatt amit használnak a mezőgazdaságban, és az élet minden területén. A ember szervezete már annyira igénybe van véve, hogy elfogyott a tűrő, és az alkalmazkodó lépessége. Ezért reagál túl a legcsekélyebb, várattlan hatásra. Ezért aztán, elkezdenek kaszálni, lecsupaszítanak mindent ami szép, és marad a beton, a puszta aszfalt. A levegőben meg virágillat helyett benzingőz, és kipufogógáz. És csodálkozunk, hogy alig kapunk levegőt.

Ma reggel több madarat is láttam. Az a baj, hogy nem tudom őket fotózni, mert mire elkászülök hozzá, addigra elmennek, vagy csak akkor veszem őket észre amikor a bringával már el is zavartam őket. Láttam vadgalambot, nem a városigalambot, hanem valódi vadgalambot. Ez a madár csak néhány éve települt vissza erre a területre. Gyönyörű kék madár, fehér szárnyfoltokkal. Láttam még két fácántyúkot is. A kakast csak hallottam, de ezekszerint megint lesz költés is. Csak az a baj, hogy sok a Szaraka is, sőt az idén agyre több Dolmányos varjút is látok. Ezek mind a ketten rabolni fognak. A szarkák tavaly is a szemem láttára rabolták a vadkacsa fiókákat. Csapatostúl várták, hogy a kiskacsák kijöjjenek a partra.

Jelenleg még sok kis énekes is van. Cinkék, Stiglicek, Rozsdafarkuak. Zöldikét még nem lattam, de tavaly az is volt.

Ezen kívül ma érdekes találkozásban volt részem.Már elég régóta figyelem, hogy egy idősebb ember gyűjti a nagyobb faágakat. Van egy kis kocsija, meg egy fűrésze és a nyagyobb ágakat elfűrészeli, és a kiskocsiján elviszi, biztos haza.

Ma reggel már nem állhattam, és megszólítottam, hogy elég nehéz munkát választott mágának. Meg sem gondoltam, hogy estleg még goromba is lehetett volna, de nem az volt. Rendesen válaszolt, erre én megálltam, és elkedztünk beszélgetni. Kiderűlt, hogy egy nagyon értelmes ember. Már nyugdíjas, és hasznosabbnak tartja a fagyűjtést mint az idétlen TV-műsorok nézését. Megtudtam, hogy festő és mázoló a szakmája, de azért, hogy megtanúlja a kandalóépítést, elment egy kályháshoz segédmunkásnak. A testvérem jutott eszembe, mert ő is azt mondja, hogy azért épít kandalót, merta sok elpazarolt fát összegyűjti. és ingyen van terészetbarát fűtése.

A beszélgetés igen hasznos volt, mert megint rájöttem, hogy szép az élet, csak meg kell látni az apró, szereny, hasznos szépségeket.