Ilyen komoly, méltóságteljes voltál!
Ilyen tiszta voltál!
És, ilyen vidám voltál!Nagyon nehéz volt, de megtettem.
A vizsgálatok eredménye lesújtó volt. Egy hatalmas daganat a tüdőn, ami a légcsövet is körbafonja. Ettől az egyre arősödő fulladás. A kora miatt a műtétnak nincs esélye, mert a mélyaltatásban töltött kb másfél órát nem bírná ki.
Megint úgy éreztem, hogy rám szakad az egész épület, minden erő kiszállt a lábamból, mert azonnal tudtam, hogy vége! Nem tudom megmenteni, elkell engedjem, mert nem tehetem ki további embertelen szenvedésnek.
Miközben ment az infúzió, észrevette a rendelő Jákópapagáját, és a kis pofijára kiűlt a régi ,érdeklődő Benjamin. Akkor még csak vártunk a röntgen eredményre, még nem tudtuk, hogy ez az utolsó érzelemnyílvánítása.
Borzasztó volt a döntés, de tudom, hogy nem tehettem mást. Ha tényleg szeretem a macskám, a Benjikét, akkor nem gyötörhetem a biztos halál tudatában. Mert ez nem gyógyítható! Ez csak rosszabb lesz! Fulladás a vége! Ezt nem akarhatom!
Végig símogattam, beszéltem hozzá. Az altató beadása után pár pillanat telt el és elment.
Nagyon fáj, de tudom, hogy jól döntöttem.
Hazafelé a villamoson ismerősökkel találkoztam és nem tudtam elmondani, hogy miért sírok. Az üres macskahordó láttán azonnal tudták, hogy mi történt, csak azt nem, hogy most éppen ki hiányzik belöle. Majd egy más alkalommal elmesélem.
Az éjszaka nagyon nehéz volt, mert nem tudtam aludni, mindig azt vártam, hogy mellém jön a helyére az ágyba. De nem jött! És reggel sem volt sehol! Üres a lakás nélküle, pedig még vannak néhányan rajta kívűl is. Éppen az ő érdekükben tovább kell csinálni, akár milyen nehéz is.
Kora reggel elmentem bringázni, és egész úton velem volt. Mindig rá gondoltam, nem tudtam kiverni a fejemből. Azt hiszem ez, ezután már mindig így lesz!
Drága kicsi Benjikém soha nem felejtlek! Nyugodj békében!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése