Gondolatok, egy négylábú családtag betegsége kapcsán.

Ő Benjamin, egy régi kiállításon.

Már korábban is írtam róla, hogy az egyik kedves, vagy tán a legkedvesebb macskám, aki 16 éves, nagyon beteg. Sajnos még pontosan azt sem lehet tudni, hogy mi a baj. Ő Benjamin, Benji a Bandagazda. Viszanylag hosszas, és állíthatom, hogy gondos orvosi ellátás ellenére egyre rosszabb állapotba kerül. Ma estére labor lelet ami talán támpontot ad arra nézve, hogy hogyan tovább.

Éppen ezzel a "hogyan távább "-al kapcsolatban vannak, sokszor egymásnak teljesen ellentmondó gondolataim.

1.) Meddig tart a szeretet, és mikor válik öncélú önzéssé?

2.)Eldönthetem-e, és ha igen mikor, hogy nincs tovább?

3.)Játszhatom-e a mindent tudú Mindenhatót?

4.)Mik a kritériumai a végzetes döntést meghozatalának?

Ezek a kérdések nagyon nehezen megválaszolható kérdések. Nagyon sokszor az ember a maga megnyugtatására remekül meg magyrázza őket, máskor meg el is hiszi, hogy a neki teljesen kiszolgáltatott állat érdekében cselekedett.

Én sajnos nem tudom, hogy mi a teendő. Attol is szenvedek, hogy betegnek, öregnek látom a nekem annyira kedves állatot, de attól is hogy nem tudok rajta segíteni. Sőt még azt sem tudom, hogy ez szeretet, vagy önzés? Azt tudom csak, hogy a kedves állattal együtt szenvedek, és azt várom ,hogy jobban legyen, vagy kapjak valami jelet, hogy ő már nem akarja tovább csinálni. Akkor amikor valami, a többire is veszélyes vírusfertőzés van, akkor könnyebb a döntés, mert megvan a magyarázat,: a többire is veszélyes, nem gyógyítható, és csak feleslegesen szenvedne, attól pedig meg kell kímélni.

Most nem tudom, hogy mit tegyek! A mai laboreredménytől sok mindent remélek, főleg jót, hogy van még élet ezután is.